CHMIELOWSKI SZENT ALBERT
testvér, III. r.
(1869-1916)
Adam Chmielowski Krakkóhoz közel, Igolomiában
született. Petersburgban, Varsóban mérnökké képezi magát. 18 évesen részt vesz
a cári uralom elleni ellenállási mozgalomban; futárként megsebesül, egyik lábát
leamputálják. Barátai Párizsba szöktetik, ahol műlábat kap s a festőművészetnek
él: evégett egy ideig Münchenben a Festészeti Akadémiára jár. Elismert
festőművészként tér vissza hazájába, Varsóba, ahol bohém festo módjára él. De
vallását gyakorolja. Vallásos témájú festményei feltűnést keltenek. Még nagyobb
a meglepetés, amikor 35 évesen, 1880-ban belép a jezsuita rendbe. Megkezdi a 30
napos lelkigyakorlatot, azonban olyan aggályok, kétségek támadják meg, hogy
búskomor lesz, elküldik a rendből, sőt ideggyógyintézetbe kerül. Lelki
egészségét falujában a családi körben kezdi visszanyerni. Bölcs tanácsaival jó
hatást tesz rá a falu plébánosa. Majd megismerkedik a ferences III. renddel s
annak tagja lesz. Ekkor kapja az Albert testvér nevet: életében és halála után
is ezen a néven emlegetik. Ezután Krakkóban műtermet bérel s tovább fest.
Egyszer találkozik egy koldussal, aki alamizsnáért kezét nyújtja feléje.
Arcában a megalázott Krisztus arcát fedezi fel. Ez az élmény dönt jelentőségű
lesz számára: ettől kezdve a szegények felé fordul, hogy bennük Krisztust
szolgálja. Vállalja a hajléktalanok sorsát, közéjük megy, hogy segítsen rajtuk
és hogy közel segítse őket Istenhez. Órákat tölt a tabernákulum előtt. Ajánlják
neki, legyen szerzetes, de ő azt feleli: Mit tennének nélkülem koldusaim? Egy
szép napon megjelenik földszínű csuhában nagy pártfogójánál, Dunajewski krakkói
érseknél, s leteszi kezébe a hármas fogadalmat (1887). A következő évben
megalapítja a Szegények Szolgái kongregációt, majd négy év múlva a Szegények
Szolgálói női kongregációt (mindkettő Szent Ferenc Regulája alapján áll), hogy
művét, a szegények szolgálatát kiterjessze és időtállóvá tegye. A szegények
szolgáinak erőforrása az imaélet s mindenekelőtt Isten szeretete.
Menedékhelyeket is hoztak létre Dél-Lengyelország szinte minden városában.
Tevékenységük által sok munkanélküli talált munkára, elmagányosodottak
illeszkedtek be a társadalomba. Albert testvért nemcsak hazájában, hanem azon
kívül is mint „második Szent Ferencet” emlegetik. A koldusok barátja
gyomorrákban szenvedett és valósággal éhenhalt - mint egy igazi koldus. 1916.
dec. 25-én, legkedvesebb ünnepén szólította magához az Úr. II. János Pál avatta
szentté 1989-ben. Sírja Krakkóban a sarútlan kármeliták templomában
zarándokhely. Halálos ágyán sírva álltak körülötte övéi. „Elég a könnyekboő! -
szólt rájuk. Parancsolom, hogy fogadjátok el Isten akaratát és adjatok
mindenért hálát. Hálát kell adni a betegségért és a halálért is. Akármit is
küld Isten, mindent meg kell köszönni, mert minden kegyelem.” Engedelmes fiai
halálos ágyánál a Te Deumot énekelték, hangjukat az ünnepi (karácsonyi)
harangok zengése kapta szárnyra.
Imádság:
gondozásukra férfi és női kongregáció alapítását tetted lehetővé. Add, hogy
példájára és közbenjárására megerősödjünk az irántad és felebarátaink iránti
szeretetben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése