Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2015. február 17., kedd

Évközi 6. hét kedd



Évközi 6. hét kedd                 
Ter 6, 5-8. 7,1-5.10; Mk 8,14-21
„Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?” 

Miután Jézus Dalmanuta környékén jótékonykodva tudomására hozta az őt támadó farizeusoknak, hogy annyi csodája után az ő kedvükért nem fog semmiféle új csodát művelni, faképnél hagyta őket, hajóba szállt tanítványaival együtt. Márk evangélista nem említ tényleges úti célt, csak annyit jegyez meg: „Átkelt a túlsó partra”. (Mk 8, 13) Talán azt akarta érzékeltetni tanítványaival: Mindegy hová megyünk, csak innen messze. És a maroknyi „tenger”, a Genezáreti tó legtávolabbi pontja mindenhonnan a szemközti partvidék. Ezt az állítást látszik igazolni, hogy az evangélista megemlíti, mi kötötte le Jézus és mi a tanítványok figyelmét. Jézus esze a makacs farizeusokkal vívott vitáján járt, az apostoloké, pedig sokkal profánabb akadály mellett rögzült: dél tájban jár az idő, és csak egy zsemle nagyságú kenyerük van. Ők ugyanis a heves vitát figyelték, hirtelen jött Jézus parancsa, és megfeledkeztek a szerény ebédről. Jézus törte meg a csendet: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (15) Fogadni mernék arra, hogy az itt ülő jámbor pesti hívek közül nem mindenki fogja föl, hogy a tanítványok fejében hogyan jelenik meg a „kovász” hallatára az ebédidő meg az egyetlen kenyér. A városi emberek ugyanis nem valamennyien tudják, hogy a kenyér valamilyen gabona lisztjéből készül, előbb szitálni kell, aztán kovászt adagolnak a liszthez, attól megkel a tészta, azaz átalakul, dagasztják, szaggatják és a folyamat legvégén lapáttal a forró kemencébe, vetik, ott megsül, és élvezettel lehet belőle enni.  A városi ember sohasem lát ilyet. Az apostolok azonban mind falusi családban nőttek fel, az említett folyamatot sokszor végignézték, amikor az édesanyjuk kenyeret sütött, tehát tudták, hogy ahol nincs kenyér, ott az első kellékek között kell szerepelnie a kovásznak. Legfeljebb azt nem értették, hogy a gazdag farizeusoknak és főként Heródes királynak volt-e életében egyszer is a kenyérsütéshez fontos kovásszal találkozása. Jézus egészen bizonyosan ott álldogált apró korától a Szűzanya mellett, látta kovászos, dagasztó kezét, és boldogan vette kezébe a ropogós friss kenyeret. Jézus a hajócskában mégis megdöbbent az apostolok értetlenségén. Ő a farizeusok kovászán a gőgöt értette, amely belőlük, őszinte, kedves gyerekekből képmutató, mindenkit lenéző, durva lelkű embereket formált. Aki Isten előtt is csak dicsekedni tud és minden embert lenézni, merészel. Heródes kovásza, pedig az egykor játékos kisfiúból próféta-ölő vadembert nevelt. Őt Jézus minősítette „rókának”. (Lk 13, 32) mintha ezt mondta volna: Öt kenyérből tízezer, hét kenyérből nyolcezer embert lakattam jól. Gondolkozzatok: ti csak tizenketten vagytok egy kenyérhez. A gőg és gyilkosság, csalás, hazug ravaszság mindig valóságos veszélyt jelent.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése