Hamvazószerda után Péntek

Hamvazószerda után Péntek
Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15
„Mi és a farizeusok gyakran böjtölünk”

A farizeusok Jézus idejében igen gazdag és vallásos zsidók voltak. Hittek a túlvilágban, a halál utáni életben, a lélek létében. Keresztelő János tanítványai is hasonló lelkületűek voltak a vallás dolgaiban. Sokat foglalkozott a Bibliával a két csoport. Volt rá idejük és igényük, hogy napközben is sokat imádkozzanak. E mellett büszkék voltak arra, hogy a szegényebb testvéreiknél ők különbek. Lenézték őket. A szegények nem értek rá napközben ájtatoskodni, mert dolgoztak, ehhez erő kellett, tehát étkeztek, és nem böjtöltek. Megcsodálták a szegények a gazdagok tudását, nyilvános imáját és nyilvános böjtjeit: szomorú arccal jártak és egyszerűbb ruhát hordtak ilyenkor. Jézus szerint ezzel is feltűnést kerestek, és meg is kapták a jutalmukat, a bámulatot. Jézus tanítványai szegény emberek voltak. Ha éheztek, leszedegették a búzakalászokat is, s azt eszegették. Amikor pedig a rokonszenvező János-tanítványok a böjt elhanyagolásáért megszólják őket, Jézus kimenti őket: „Vajon gyászolhat-e násznép, amíg velük van a vőlegény?”(15) Jézus tanítványai majd Jézust gyászolva böjtölnek. Böjtjükkel Jézushoz akarnak hasonlítani, kizárólag Istennek kívánnak tetszeni. A böjtjük lelki értékeket szolgál. Lesz azután a keresztények életében olyan cél is, hogy amit megtakarítanak a böjtös étkezéssel, azzal a rászorulókat segítik majd. Keresztelő János nagyobb volt minden más ószövetségi embernél, de az Újszövetség tagjai közt a legkisebb is nagyobb lesz nála, mondta Jézus.(Lk 7,28)