Ferenc pápa beszéde új bíborosok kreálásakor:

Ferenc pápa beszéde új bíborosok kreálásakor: Beletestesülve és engedelmesen

Ferenc pápa szombaton délelőtt 11 órakor a Szent Péter-bazilikában ünnepi szertartás keretében avatta bíborossá a január 4-én kinevezett 20 új bíborost. Az új bíborosok a Szentatya kezéből vették át a bíborosi pileólust, a birétumot, és a kinevezési okmányt.

Sarokpont vagytok az egyház szolgálatában

„A bíborosi mivolt biztosan egy méltóság, de nem megtiszteltetés. Erre utal a cardinalis, cardine szó, ami nem járulék, nem díszítő elem, hanem sarokpont, támasz-pont, a közösség lényegi mozgásának pontja”- ezekkel a szavakkal fordult Ferenc pápa a húsz új bíboroshoz. „Ti vagytok ez a sarokpont és inkardinálódtatok, beletestesültetek Róma egyházába, mely „az egyetemes szeretetközösség élén áll” .

A páli Szeretehimnusz vezérletével

Az egyházban minden vezető tisztség a szeretetből fakad, a szeretetben kell azt művelni és a célja is a szeretet. Mindebben, a szeretetben megvalósuló vezetésben a római egyház példaértékű szerepet tölt be. Éppen ezért Szent Pál apostolnak az első korintusi leveléből vett „Szeretethimnusza” vezérelv lehet a mai ünnep és a ti szolgálatotok számára. Elsőként én hagyom magamnak, hogy az apostol szavai vezessenek engem - veletek együtt -, főként amikor felsorolja a szeretet jellegzetességeit. A Szűzanyánk segítsen ebben bennünket, aki nekünk adta azt, aki a „mindennél jobb Út”, Jézust, a megtestesült Szeretetet.

Nagylelkűen és jóságosan: szeretni a kis dolgokat is a nagyok távlatában

Szent Pál elsőként említi meg, hogy a szeretet „nagylelkű és jóságos”. Minél inkább kiterjed a felelősség az egyház szolgálatában, annál inkább kell kitágítani a szívet, Jézus szíve mértéke szerint. Ez a magnanimitas, a nagylelkűség bizonyos szempontból a katolicitás szinonímája: szeretni tudni határok nélkül, egyidejűleg hűségesnek lenni a részletekhez, konkrét gesztusokkal. Szeretni azt, ami nagy, anélkül hogy elhanyagolnánk a kicsit, másképpen fogalmazva, szeretni a kis dolgokat a nagyok távlatában. “Non coerceri a maximo, contineri tamen a minimo divinum est”, vagyis a nagy ne nyomasszon, de a kicsit is hordozzam, mert ez így isteni dolog”. Aztán tudjunk szeretni jóságosan. A benevolentia egy szilárd és állandó szándék, hogy tegyük a jót mindig és mindenkivel, még azokkal is, akik nem szeretnek bennünket.

Féltékenység, kérkedés, gőg nélkül

Pál apostol tanítja, hogy a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik”. Ez valóban a szeretet csodája, mert mi emberek mindnyájan és minden életkorban, hajlunk az irigységre és a gőgre, a bűn miatt sebzett természetünk miatt. Az egyházi méltóságok sem mentesek ettől a kísértéstől. De éppen emiatt tűnhet ki még jobban a szeretet isteni ereje, mely átalakítja az emberi úgy, hogy már nem te élsz, hanem Jézus tebenned, aki a teljes szeretet.

Önzetlenül, a másikra figyelve

A szeretet továbbá „türelmes, nem keresi a magáét”. Ez a két vonás azt mutatja nekünk, hogy aki a szeretetben él, az megszabadult saját központjától. Aki azonban önközpontú, abból hiányzik a tisztelet, gyakran nem veszi észre, mert a tisztelet éppen az a képesség, mely számításba veszi a másikat, a méltóságát, állapotát, szükségleteit. Az önző elkerülhetetlenül  a maga érdekeit keresi és ez a maga számára normálisnak, kötelességszerűnek tűnik. Ez az érdek akár nemes külsőbe is öltözködhet, de alatta ott rejlik a „saját érdek”. A szeretet ellenben lebontja az önzésedet, és abba a központba helyez, ami egyedül Krisztus.

Harag és számontartás nélkül

A szeretet Pál apostol szerint „nem gerjed haragra, a rosszat föl nem rója”. A pásztor, aki az emberekkel kapcsolatban áll, ki van téve a felindulásnak, a haragra gerjedésnek.  Talán az egymás közötti kapcsolatainkban ez még nagyobb kockázatnak tűnik, mert valójában nincs nekünk erre nagyobb mentségünk. Ettől is csak a szeretet tud megmenteni bennünket. Megszabadít attól veszélytől, hogy lobbanékonyan válaszoljunk, hogy elhibázottan szóljunk vagy cselekedjünk. Legfőképp pedig megszabadít a „számon tartott haragtól”, mely befészkeli magát belülre és ami számon tartja a rosszat. Nem, ez elfogadhatatlan az egyház embere számára! Még ha meg is lehet bocsátani a pillanatnyi és hamar elillanó haragot! Isten megment és megszabadít!

Az igazságosság bűvöletében, de kérlelhetetlenül az igazságtalansággal szemben

A szeretet „nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal”. Aki az egyházban a kormányzás szolgálatára kapott meghívást, annak erősen éreznie kell az igazságosságot, úgy hogy számára minden igazságtalanság bizonyuljon elfogadhatatlannak, még ha az az saját maga és az  egyház számára előnyös is lenne. Az Isten emberét ragadja magával az igazság, mely a maga teljességében az Igében és Jézus Krisztus Testében van. Ő a mi örömünk kimeríthetetlen forrása.  Isten népe benne találja meg az igazságtalanság eltökélt felfedését és az igazságosság örömteli szolgálatát.

Egy spirituális és lelkipásztori életprogram

Végül pedig a szeretet „mindent megbocsát, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel”. Ebben a négy szóban egy spirituális és lelkipásztori életprogram rejlik – mondta a pápa. Krisztus szeretete révén, amelyet a Szentlélek által a szívünkbe árasztott, képesek leszünk mindig megbocsátani, mindig bizakodni, mert eltölt minket az Istenbe vetett hit. Képesek leszünk mindig reményt önteni másokba, mert eltölt minket az Istenbe helyezett remény. Képesek leszünk türelemmel elviselni minden helyzetet, minden testvérünket, egységben Jézussal, aki szeretetből elviselte összes bűnünk súlyát.

Beletestesülve és engedelmesen

Kedves testvéreim, mindez nem tőlünk ered, hanem Istentől – figyelmeztetett Ferenc pápa. Isten szeretet, és mindezt véghezviszi, ha mi engedelmesek vagyunk Szentlelke működésének. Ilyennek kell tehát lennünk: beletestesültnek és engedelmesnek. Minél inkább beletestesülünk a római egyházba, annál engedelmesebbnek kell lennünk a Léleknek, hogy a szeretet alakot és értelmet adhasson mindannak, akik vagyunk, és amit teszünk. Beletestesülve az egyházba, amely elöl jár a szeretetben, engedelmesen a Szentléleknek, amely elárasztja szívünket Isten szeretetével”.