Évközi 6. vasárnap

Évközi 6. vasárnap 
Lev 13, 1-2. 44-46; 1Kor 10, 31-11, 1; Mk 1, 40-45
„Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni” 

Kétezer évvel ezelőtt az orvostudomány még nagyon fejletlen volt. Nehezen tudták megállapítani a lepra nevű betegséget is, pedig ettől iszonyatosan féltek. Másutt ilyen leírást olvastam a kezdődő betegségről: Ha valakinek a bőrén fehér folt, ezüstrózsa keletkezik, arra gondosan figyelni kell. Nyolc nap elteltével ez az ezüstfolt leesik. Ha alatta a nyers hús látszik, el kell vinni a beteget a zsidó paphoz. Ő megvizsgálja a sebet, aztán elkülöníti a beteget nyolc napra. Ha a seb tovább nőtt, az illető beteg leprás. Nem szabad az egészségesek közé visszaengedni, nehogy megfertőzzön másokat. Ki kell küldeni a lakott területen kívül elhelyezett lepratelepre. Az övére csengőt kötöttek. Azzal kellett figyelmeztetnie az egészségeseket: tisztátalan vagyok! Ne közelítsen hozzám senki, aki egészséges! Ezeket a betegeket tisztátalannak nevezték, fertőzöttnek, fertőzőnek, más egészségére veszélyesnek minősítették. Mivel a lelkileg tisztátalanokkal, a bűnösökkel a papok foglalkoztak hivatásuk szerint, a testi tisztátalanokat is az ő gondjaikra bízták az Ószövetség idején. Ők gyógyítással nem foglalkoztak, de ha valaki gyógyultnak érezte magát, akkor ismét paphoz kellett fordulnia. Megvizsgálták, nyolc napra újra karanténba zárták, s ha tartósan egészségesnek bizonyult, a vizsgálatot végző pap bizonyítványt állított ki gyógyulásáról, bemutattak érte elírás szerint egy áldozatot, aztán hazatérhetett. Az evangéliumban egy ilyen leprásról van szó. Ő hallott Jézus csodatetteiről. Megérintette a hit kegyelme. Elment tehát Jézushoz. Hite szerint Jézus ura ennek a rettenetes betegségnek is. Nyugodtan oda, mert menni hozzá egészen közel. Hatalmát imádással elismerve megvallotta Jézus isteni erejébe vetett hitét: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem”. (Mk1, 40) Az evangélista szerint „Jézusnak megesett rajta a szíve”. (4l) De tetszett is neki a nyílt hitvallás, ezért haladéktalanul „kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg!” (41) Ez a krisztusi szó: akarom, éppen úgy hangzott el, mint a teremtés kezdetén: „és Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság”. (Ter 1, 3) Most a lepra helyén állt helyre az egészség. Különösnek tűnik a csodás gyógyulás történetének a folytatása: „Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: Vigyázz! Ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. (44) Jézus tudta ugyanis, hogy ellenségei acsarkodnak ellene, nem veszik jó néven gyógyításait. De ne feledjük, még tartott az Ószövetség. Jézus még nem igazolta magát teljes erővel, még nem kötötte meg az emberekkel az újszövetséget, amelynek Ő az örök főpapja, egyben az Ő véres áldozata az egyetlen áldozat, amely eltöröl minden addigi áldozatot. Nem akart újabb támadásokat provokálni. Persze tudta, hogy minden tettének híre fut, és ennek az evangéliumban is írva kell lennie, hogy mindenki nála kereshet bajaira orvoslást, hogy a nemzeteknek is Ő az egyetlen teljhatalmú Ura. Azt is hangoztatja: így kell Őt megvallani, ha gyógyító hatalmát mi is tapasztalni akarjuk.