A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.

A Mennyei Atya Fiában maga szenvedett érettünk.

 
„Micsoda egy Isten az, ha ugyan van, aki egy kis apró csínytevésért, egy almaevésért ilyen súlyos szenvedéseket zúdít az egész emberiségre?"

 
Túl azon, hogy az ősszülők cselekedete nem kis csíny, hanem komoly lázadás Isten parancsa ellen, a bűnért járó büntetés kapcsán igen érdekes gondolatsort indíthatunk el, amely Istennek, az Atyának benső életébe vezethet el bennünket. Miután Jézusban megtapintható lett és megjelent számunkra a láthatatlan Isten az Atya, mert áldozatul odaadta önmagát Fiában az üdvösségünkért, ez a nagy ajándékozó szeretet az ősbűn keserű ténye után Istenből nem a bosszú megsemmisítő vagy elkárhoztató érzését váltja ki, hanem a legnagyobb részvétet. Tudta, hogy a sátán arra számított, hogy az ember bűnbe esése után úgy jár majd, mint ő, akit a bűne után azonnal a pokolba került. Jézus mondja: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből" (Lk 10,18) Nem így történt. Irgalom ébredt az isteni kebelben. Ezzel nemcsak az ember szenvedése kezdődik, hanem Istené is. Isten úgy tesz, (ez sejlik a Bibliából), mintha nem tudna a bűnbe esésről. A szokott alkonyati beszélgetésre ezen a délutánon is pontosan megérkezik az Úr a paradicsomba. Ádám és Éva tudja, érzi közeledtét. Isten, a mindentudó, szeretettel, barátian köszönt őket. „Ádám, hol vagy? Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem" (Ter 3,9-10) Isten csodálkozik: Elbújtál? Előlem? És félsz? Csak jót tettem veletek, csak jót kaptatok tőlem. Egyetlen okod lenne félni, ha ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél. (11) Isten szinte szájába adja a szót mondjátok már ki bűnbánattal: Uram, Atyám! Ne haragudj, engedetlen voltam, sőt, mi több, megroppant a beléd vetett bizalmam. Elhittem, hogy titkolózol, hogy féltékeny vagy, nem akarsz nekem megadni egy utolsó nagy ajándékot, hogy istenné váljak. Becsaptak. Bocsáss meg, Uram! Miután ez a beismerés elmaradt, Isten végig szenvedi a szeretet szavára hiába várva a szeretetlenség következő fokát is: Ádám nemcsak nem kér bocsánatot, de vádol is: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem" (12) A férfi számára drága kincsnek szánt asszony is tovább vádol: „A kígyó rászedett és ettem" (13)
Mi játszódhat le ekkor Isten benső életében?
Mondhatja, szeretetből szeretetre teremtettem az embert. Megbántott engem és bántja egymást is. Fiaskót vallottam jóságommal. A tékozló fiúról mondott példázatban mintázza Jézus ezt a hangulatot. Mi pedig ismerhetjük ezer példából olyan családok életéből, ahol a szülők jól nevelték gyermekeiket, előkészítették őket az életre, boldogságra esélyes házasságra, mégis mintha a feje tetejére állt volna minden. A szülők vigasztalhatatlanok: hol rontottuk el? Isten hiába vár az első megrettenést követő szívbéli bánatra. A Bibliában egy szó sem esik arról, hogy az ember bocsánatot kért volna. Maga kezdeményezi a bocsánatot a kígyónak címzett szavakkal: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: O széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod" (15) Ez minden hívő olvasatában azt jelenti: Elküldöm a Megváltót. Van azonban itt egy ki nem mondott mozzanat: a Megváltó széttiporja a kígyó fejét, vagyis az ördög hatalmát, de nem mond semmit arról, hogy hogyan és milyen áron. Mert a megváltás, kiváltás, az megfizetést jelent. Ki fizet és mivel? Mi már tudjuk a választ: az Isten Fia fizet a halálig szóló engedelmességével. A bűn ugyanis mindig engedetlenség. A megváltás ennek ellenkezője kell legyen: mindvégig tartó engedelmesség. Az Atya Fiára néz ekkor: Látod? A sértés parttalan, mérhetetlenül nagy. Kárhozatot érdemel. Az ember nem tudja soha jóvá  tenni a vétkét. „Az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat váltságdíjat magáért. Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti, hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre" (Zsolt 49, 8-9) Csak mi tudunk segíteni rajtuk. Ha megtestesülsz, és lesz emberi akaratod, és azzal is elfogadod a halálig tartó engedelmességet, Te meg tudod fizetni váltságdíjukat helyettük, a nevükben. Számodra ez majd szörnyű szenvedést jelent, de én veled leszek, és benned én magam is szenvedni fogok. Jézus erről már a földön, szenvedésre készen így tanít: „íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot"