Nagyböjt 3. hét hétfő
A szíriai Námán ugyanúgy előítélettel viseltetett
Elizeussal és az általa ajánlott gyógymóddal szemben, mint a názáretiek
Jézussal szemben, akit csak az ács fiaként ismertek. (Közvetve ez is
bizonyítja, hogy Jézus nem volt csodagyerek, és rejtett názáreti évei alatt nem
tett semmi rendkívülit – élte a korabeli fiatal zsidó férfiak mindennapi
életét, csak bűnt nem követett el soha). Az alapvető különbség Námán és a
názáretiek között, hogy az előbbi – igaz, csak szolgái rábeszélésének engedve –
képes volt túllépni előítéletein, és volt benne annyi alázat, hogy elfogadja:
az üdvösség Izrael által adatik. A názáretiek viszont megátalkodtak
kishitűségükben, amikor azokat a csodákat kérték számon Jézuson, melyeket
Kafarnaumban művelt, és kitaszították őt maguk közül.
Ez a szűkkeblűség arra int, hogy az Egyházhoz való
tartozásunk, ha csupán külsődleges, nem sokat ér. Igazi gyógyulást, minőségileg
is jobb életet nem a vallásos cselekedetek, hanem az élő Istenbe vetett hit
révén nyerhetünk. De vajon van-e bennünk elég bátorság, nagyvonalúság, hogy
megengedjük Istennek, hogy ne a mi elvárásaink, hanem saját tetszése szerint
vigye végbe csodatetteit életünkben? És van-e elég alázat, hogy a világ által
kínált látványos, önmegváltó módszerekkel szemben, melyek emberi
kiteljesedésünket, tökéletes önmegvalósításunkat ígérik, az Egyház hitéből és
szentségeiből reméljük az üdvösséget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése