A Szent Kereszt felmagasztalása

A Szent Kereszt felmagasztalása      
Szám 21,4-9, Fil 2,6-11; Jn 3,13-17
„Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül; amelyik megmart feltekint rá, az életben marad”

Isten a zsidó népnek nagyon szép, és gyors szabadulást készített elő, amikor eredeti terve szerint azt parancsolta a pusztában birkákat legeltető Mózesnek: „Ne közelíts ide, (az égő és el nem hamvadó csipkebokorhoz)! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állasz, szent föld!” (Kiv 3,5) mintha ezt az igazságot tenné közzé: Isten atyai szívvel vonzza magához gyermekeit, de a végső döntés kizárólag az övé. Mózes megérti az Urat, fejet hajt és figyel. Az Úr pedig elmondja népe szabadulási tervét. A kulcs szó ez marad: „Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából” (17) arra a földre, amelyet Ábrahámnak ígértem, vagyis Kánaánba. Tudom, hogy a fáraónak ez nem tetszik, de ez végső soron az ő baja lesz. A nép is nehezíti munkádat, mert fél a szenvedéstől, ők is megfizetnek ezért. Amit háromnapi gyaloglással tervezek, népem ostobasága miatt negyven év múlva érik el, ez talán az utókornak használ majd. A fáraó ellenállását megtörte tíz országos csapás. A tízedik csapás Egyiptom összes elsőszülöttjének a halála volt. A zsidók elsőszülötteit a bárány védte meg a haláltól. (Kiv 12,7) a Sínai hegy alatt Isten megkötötte népével az ószövetséget. Ennek lényege az volt, hogy a nép nem imád bálványt csak az egy igaz Istent. Amíg azonban Mózes a hegyen tartózkodott, aranyborjút öntöttek, és ünnepélyesen azt imádták.(Kiv 32) Aztán a bűnök és a büntetések sora következett az új hazafelé való vonulás során.„a nép unni kezdte az utat meg a fáradságot, és Isten és Mózes ellen lázadt: Miét hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől. Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!  Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül; a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak”. (Szám 21,4b-9) Az öreg Nikodémus, akit már működése kezdetén kikezdték farizeus társa, késő este bement Jézushoz. A benne hívő idős embernek Jézus feltárta küldetésének titkát: aki az Ő jelére, a keresztények út melletti és nyílt helyen felállított feszületére hittel feltekint, az üdvözül.