„Isten nevében ölni a sátán műve” – Ferenc pápa Jacques Hamel atyára emlékezett reggeli szentmiséjén

Szeptember 14-én, szerdán reggel 7 órakor a Szent Márta-ház kápolnájában a Szentatya a július 26-án meggyilkolt francia Jacques Hamel atya emlékére mutatott be szentmisét, kifejezve közelségét a vértanú hozzátartozóihoz és a roueni egyházmegye egész közösségéhez.

A szertartáson részt vett a roueni egyházmegyéből érkezett nyolcvan zarándok, élükön főpásztorukkal, Dominique Lebrun püspökkel.

Amint arról hírt adtunk, Hamel atyát a szentmiseáldozat bemutatása közben ölték meg idén július 26-án a franciaországi Saint-Etienne-du-Rouvray templomában.

Ferenc pápa szeptember 14-én reggel mondott homíliájában utalt rá, hogy az egyház a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli ezen a napon. Úgy fogalmazott: Jézus Krisztus keresztjében értjük meg maradéktalanul Krisztus misztériumát, mely a kiüresítés, a hozzánk való közelség misztériuma.

Ahogy Pál apostol mondja, isteni mivoltában Jézus nem tartotta kiváltságnak, hogy olyan legyen, mint Isten, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, az emberekhez hasonlóvá vált. „Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,7–8) – folytatta a Szentatya. – Ez Krisztus misztériuma. Ez a misztérium vértanúság az emberek üdvözítésére. Jézus Krisztus, az első vértanú, az első, aki életét adja értünk. Krisztusnak ebből a misztériumából indul el a keresztény vértanúság egész története, az első évszázadoktól kezdve egészen napjainkig.

Az első keresztények életükkel fizettek azért, mert megvallották Jézus Krisztust. Az első keresztényeknek felkínálták lehetőségként a hittagadást (apostasia): „Mondjátok azt, hogy a mi istenünk az igaz isten, nem a tiétek. Mutassatok be áldozatot a mi istenünknek vagy a mi isteneinknek.” Ha ezt nem vállalták, vagyis megtagadták hitük elhagyását, akkor megölték őket. Ez a történet megismétlődik egészen a mai napig, és ma az egyházban több keresztény vértanú van, mint az első időkben – hangsúlyozta a pápa.

Ma vannak olyan keresztények, akiket megölnek: például elvágják a torkukat, vagy megkínozzák, bebörtönzik őket, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust – folytatta Ferenc pápa. – Ebben a történetben eljutunk Jacques Hamel atyáig: ő is része a vértanúk e láncolatának. A keresztények, akik ma szenvednek – akár a börtönökben, akár úgy, hogy megölik vagy kínozzák őket, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust –, rámutatnak ennek az üldözésnek a kegyetlenségére. Ez a kegyetlenség, amely a hit megtagadását követeli, mondjuk ki a szót: sátáni.

Milyen jó lenne, ha minden vallási felekezet kimondaná: „Isten nevében ölni sátáni” – nyomatékosította a Szentatya. – Jacques Hamel atya torkát éppen akkor vágták el, mikor szentmisét mutatott be. Jóságos és szelíd ember volt, aki mindig arra törekedett, hogy a béke munkása legyen. Mégis megölték, mintha gonosztevő lett volna. Ez az üldözés sátáni vezérfonala.

De van valami ebben az emberben, aki elfogadta a vértanúságot, együtt Krisztus vértanúságával, az oltárnál, ami nagyon elgondolkoztat engem. Abban a nehéz pillanatban, a tragédia kellős közepén, ez a szelíd, jó ember, aki a testvériségre törekedett, nem veszítette el tisztánlátását. Világosan megnevezte gyilkosát. Érthetően azt mondta: „Távozz tőlem, sátán!” Értünk adta oda, azért áldozta fel életét, hogy ne tagadja meg Jézust. Életét adta Jézus oltáráldozata közben, és megnevezte az üldözés felelős tettesét: „Távozz tőlem, sátán!” – ismételte meg a szavakat a pápa.

Ez a példamutató bátorság, Jacques atya vértanúsága, saját életének feláldozása és az, hogy kiüresítette önmagát mások megsegítéséért és az emberek közötti testvériségért, segítsen mindnyájunkat, hogy félelem nélkül haladjunk előre utunkon. Imádkozzunk – ő az égben, imádkoznunk kell hozzá, hiszen ő vértanú, és a vértanúk boldogok –, hogy megkapjuk a szelídséget, a testvériséget, a békét és azt a bátorságot is, hogy kimondjuk az igazságot: Isten nevében ölni a sátán műve.