Évközi 24. hét hétfő

Évközi 24. hét hétfő
1Kor 11,17-26.33; Lk 7,1-10
„Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön”

Az Ószövetség közvetlen időszaka Egyiptomban az átmenet, a paszka bárányvacsorájával kezdődött, és Jézus utolsóvacsorájával fejeződött be, mert a régi bárányvacsorába illesztette bele az Úr az Új szövetség kezdetét. Az egyiptomi bárányvacsorát hetek múlva követte az Ószövetség megkötése a Sínai hegy lábánál áldozati állatok vérével. Az utolsó bárányvacsora alatt Jézus megkötötte az új szövetséget, és azt rögtön a saját vérével szentesítette, amelyet nem  fröcskölt az apostolokra, mint a régi szövetség vérét az összes zsidó ruhájára, hanem odaadta a kezükbe a kehelyben, és inni kellet belőle. „Amikor Jézus „új”-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette, ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez” (Zsid 8,13) Befejeződött az Ószövetség, kezdődött az új, amelyről Jeremiás próféta jövendölt: „Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után, - mondja az Úr - , a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat, és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem” (Jer 31,33-34; Zsid 10,16-17) A keresztények parancsot kaptak Jézustól az utolsóvacsorán: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19) Szent Pál magától Jézustól hallotta mindezt, amikor a pusztában tanította őt az Úr: „Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!  A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre. Mert amikor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön”. (1Kpor 11,23-26) Az első keresztények Korintusban megtartották a vacsorát a hívő közösségben, az Eukarisztiával megünnepelték Jézus halálát hol egyik, hol másik keresztény családnál. Helyük sem volt másutt, hiszen nem voltak még templomaik. Az apostol azonban arról értesült, hogy ez a vacsora már nem a krisztusi szeretetet sugározza, mert mindenki a maga étkét fogyasztja. A gazdagok fényesen lakomáznak, a szegények pedig koplalnak. Micsoda keresztény, tehát krisztusi ember, aki az önmagát értünk halálra adó Jézus áldozata mellett ilyen ordító szívtelenségre képes. A szeretet most is a legszebb előkészület a szentmisére és a szentáldozásra.