„A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre
szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül. Így szólt a
hatodik harsonás angyalhoz: Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz
folyónál meg van kötözve!’ A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen
állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát. A
lovas sereg száma húsz-ezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. A
látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat? Tűzvörös, kék és kénsárga
(páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a
szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. Ez a három csapás –a szájukból kicsapó
tűz, füst és kénkő – megölte az emberek egyharmadát. A lovak ereje a
szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó,
feje volt, amellyel marni tudtak. A többi ember, aki nem halt meg a csapások
alatt, mégsem tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a démonokat
és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek
nem látnak, nem hallanak és nem járnak, nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem
a varázslatból sem paráznaságukból, sem a lopásokból” (Jel 9,13-21) Mivel János
sáskához is hasonlítja a mélységből kiömlő gonosz lelkeket, ezért szerepelhet
az ötös szám a pusztítás mérésére. A lovak alakja is torzult forma, hiszen a
sátán szolgálatában állnak. A lónak a farka csak a káros vérszivók ellen
hatásos a normális léttérben, itt babonás erővel bírnak: és szenvedtetik a
képzelt bálványistenek örömére a jókat. Négy nagyon elterjedt bűnt említ János
a hamis istenek, a bálványok imádóinak korszakából: a gyilkosságokat, a
varázslatokat, a paráznaságot és a lopásokat.
Angyal a könyvvel.
„Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas agyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott mint a Nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam de az égből szózat hallatszott: Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le! És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak” (Jel 10,1-7) 1932.júl.1-én a Mennyei Atya maga jelent meg mennyei fényes udvarának kíséretében a franciaországi Grenoble püspökség területén egy missziós-nővérnek. Az akkori egyszerű francia emberek ruhájába öltözve ül le kiválasztott közvetítője mellé, és így kezdte beszélgetését: „Már megmondtam neked és megint mondom: Nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket. Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel. Béke és üdvösség –mondta- e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és meg mentse!” (Az Atya szól 21-22) Mi a válasz? Általános közöny. Testvérem, te hol állsz? A Jelenések könyve szerint magad döntöd el, hová akarsz megérkezni.
Angyal a könyvvel.
„Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas agyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott mint a Nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam de az égből szózat hallatszott: Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le! És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak” (Jel 10,1-7) 1932.júl.1-én a Mennyei Atya maga jelent meg mennyei fényes udvarának kíséretében a franciaországi Grenoble püspökség területén egy missziós-nővérnek. Az akkori egyszerű francia emberek ruhájába öltözve ül le kiválasztott közvetítője mellé, és így kezdte beszélgetését: „Már megmondtam neked és megint mondom: Nem ajándékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizonyítsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket. Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel. Béke és üdvösség –mondta- e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon, és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és meg mentse!” (Az Atya szól 21-22) Mi a válasz? Általános közöny. Testvérem, te hol állsz? A Jelenések könyve szerint magad döntöd el, hová akarsz megérkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése