BOLDOG STREPA JAKAB
érsek
(1350-1411)
1350 körül született lengyel főnemesi családból.
Egészen fiatalon lépett be a Ferenc-rendbe. Hamarosan kitűnt tudásával és
apostoli buzgóságával. Ebben az időben Oroszország missziós területnek
számított: sokan pogányok voltak, mások szakadárok. Néhány évig Jakab is ezen a
területen működött mint misszionárius, szép eredménnyel. Utána Lemberg
gvárdiánja lett, majd kinevezték az orosz missziók fő elöljárójává. Tíz évig
látta el ezt a feladatot és sok misszionáriust küldött orosz területre.
Hatékonyan támogatta a 13. században alapított mozgalmat: a „Zarándoklat
Krisztusért” nevű társulatot. Ferencesek és domonkosok együttműködése volt ez
különösen a szakadárok s hitetlenek: oroszok, lengyelek, litvánok, moldvaiak
között A misszionáriusokat zarándok prédikátoroknak nevezték. Amikor meghalt a
halicsi érsek, IX. Bonifác a lengyel (Jagello) király kérésére Jakabot nevezte
ki az érsekségre, amit nagy nehezen, az engedelmesség nevében fogadott el.
1392-ben szentelték püspökké. (Később az érsekség Lembergbe került át.) Ettől
kezdve teljesen egyházmegyéje megújítására, a vallásos élet fellendítésére
szentelte életét. Templomok építését szorgalmazta mindenekelőtt, mivel a nagy
távolság sokakat akadályozott a vasárnapi szentmisén való részvételben. Új
plébániákat létesített, ahova buzgó papokat küldött. Szerzetházak, kórházak
építését is támogatta, gondja volt a szegényekre. Különös buzgalommal ápolta a
Szűzanya tiszteletét. Családi címerébe, érseki gyűrűjébe az ő képét vésette, s
mindenhol, ahol tartózkodott, a Szűzanya tiszteletére esti ájtatosságot
szervezett. Lembergben bevezette az örökös szentségimádást. Évek folyamán egyre
jobban változott meg egyházmegyéje arculata. Ferences ruhában látogatta
egyházmegyéje városait, falvait, mindenütt hirdette az igét. Amellett a szigorú
vezeklést sem hagyta el. Híveinek ideiglenes javáról is igyekezett gondoskodni.
Az állam vezetőinek oly hasznos tanácsokkal szolgált a tatárok betörései
kivédésére, hogy „az ország védelmezője” címet adták neki. 19 évig tartó
érseksége után 1411. jún. 1-én hunyt el s a lembergi ferencesek templomába
temették. VI. Piusz erősítette meg tiszteletét. Szent Ferenc „Jézus anyját
mondhatatlan szeretettel vette körül, mivelhogy testvérünkké szülte a fölséges
Urat. Külön dícséretet költött tiszteletére, buzgón könyörgött hozzá, és olyan
forró szeretettel adózott neki, amilyet és amennyit emberi nyelv ki sem tud
fejezni.” (Celano: Vita II. 198.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Jakabot, a Szűzanya kiváló tisztelőjét mint jó
pásztort adtad Egyházadnak, hogy tanító szavával vezesse és példájával nevelje
népedet. Közbenjárására őrizd bennünk kegyelmedet, s tarts meg azon az úton,
melyet példájával megmutatott. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése