Évközi 29. hét csütörtök
Amióta Ádám vétkével megsebződött Isten és ember
kapcsolata, az emberi kapcsolatok is megromlottak. Ahol emberek vannak, előbb-utóbb
mindenütt megjelenik az ellentét és a megoszlás, s ahogy a mai Evangéliumban
olvassuk, a Jézussal kapcsolatos állásfoglalás is szembenállást okoz. Számos
olyan közösség létezik – néhány formálisan még az Egyházhoz is tartozik –,
amely nem az Atyától való, mert a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet
kevélysége tartja össze, ezek pedig nem az Atyától származnak.
Az olyan, templomban kötött házasság, melynek a test
kívánsága az alapja, nem keresztény házasság, hanem csak ösztönök irányította látszatközösség,
mely tönkremegy a legkisebb konfliktus miatt. Az a gazdasági társulás, amely a
szemek kívánságára épül, nem lehet az Atyától való közösség, csak érdekcsoport,
amely ahogy a különböző érdekek szembekerülnek egymással, felbomlik. S az a
csoportosulás, melyet az élet kevélysége fog össze (ez a legveszélyesebb),
nemcsak hogy nem az Atyától való, de – előbb rejtetten, később pedig egészen
nyíltan – istenellenes szövetkezés, melyben azonban eleve benne van a széthúzás
feszítőereje, amely előbb-utóbb szétrobbantja az egészet. Csak az a közösség
maradhat meg tartósan, csak annak a közösségnek van – tagjai gyarlósága ellenére
is – hosszú távon jövője, amely az Atyától való, krisztusi alapra épül, s a
Szentlélek egyesítő erejében áll fenn. Minden más – még az Egyházon belül is –
pusztulásra van ítélve.
Urunk Jézus, mint a Te titokzatos testednek, az
Egyháznak tagjai Szent Pál apostollal együtt meghajtjuk térdünket mennyei Atyád
előtt, akitől minden közösség származik a mennyben és a földön. Kérünk, állj
mellettünk kegyelmeddel, hogy ne a megoszlás és széthúzás szelleme, hanem az
egység és a szeretet Lelke uralkodjék bennünk és közöttünk, s lobbantsa lángra
szívünkben a tiszta isten- és emberszeretet tüzét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése