Az Irgalmasság Szent Éve 327.

A hetedik harsonaszó.

 „A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké! Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult és imádta az Istent: Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és nagyokat e1gyaránt!  A föld megrontói meg pusztuljanak!” (Jel 11,15-18) „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt” (19) Első pillanatban talán megrémül a hívő ember: eddig nem volt Istené a hatalom? Úgy kellett megszereznie az örökké élő Istenek, mint a fellázadt alattvalóknak az emberek világában, akik megunták az elnyomatást a földi urak felett? Szó sincs róla. Isten türelmes volt sokáig várt, mert abban bízott, hogy fogadott gyermekei rádöbbennek a valóságra. ”Néha kénytelen voltam büntetni fellázadt gyermekeimet, hogy vegyék észre, nem néztem tehetetlenül a földi fejleményeket, bíztam fogadott gyermekeim józanságában. Tudniuk kellett volna, hogy mindent tőlem kaptak, miért lázadnak ellenem, akinek még a létüket is köszönhetik. Ábrahám korábban hasztalan figyelmeztette Szodomát és Gomorrát, a Jordán völgyének két gazdag városát, hogy Isten eredeti életelve: férfinek és nőnek teremtettem az embert. Kettőjük szerelméből születik a következő generáció, akit a szülők hoznak világra, nevelnek föl. Ők lesznek, akik majd elaggott, beteg szüleiket ápolják és világra segítik az új generációt, hogy  betölthessék az egész földet. Csak egymás szeretete tehet boldoggá minden embert mindenkit. Kénytelen voltam kénes esővel elpusztítani Szodomát és Gomorrát, mert sem a házasságot, sem a családot nem becsülték. Ennek négyezer éve. Gyermekemmé fogadok mindenkit és ha földi élete lejár, a mennyországba várom. A Jelenések könyvéből olvasott részletben nem két városról van szó, hanem hétmilliárd emberről, akit nagy leckével fog a világ végén erkölcsre tanítani az utolsó ítélet borzalmas új Szodomája, amikor a világ minden visszaélése meg lesz büntetve. A Teremtő és a Megváltó Isten üzen, de már nem két városnak Az égi asszony és a sárkány. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig” (Jel 12,1-6) Kétezer éve írta Szent János apostol ezt a szöveget. Fél évszázada három tisztességes és nagyhitű európai létrehozta az Európai Uniót. A zászlója szűzi, kék mező. Ma már senki sem emlegeti, hogy az utódoknak kellett volna tizenkét aranycsillagot ráfesteni, és az Égi Asszonyt, a Boldogságos Szűzanyát. És nem festette senki, bár mindenki tudta, mi a feladat. A sátán mindent meg akart előzni, mindent felfalni, ami isteni. Itt tartunk, gondolkodjatok az ezerkétszázhatvan nap lejár.