Évközi 30. hét hétfő

Évközi 30. hét  hétfő            
Ef 4,32-5,8; Lk 13,10-17
„Úgy éljetek mint a világosság gyermekei”

Pál apostol az efezusiaknak és nekünk, most élő keresztényeknek utat mutat a sötétségből a világosságba: „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek” (5,1) Ennek a világos, isteni útnak a lényege, hogy úgy gondolkodom az életemről, mint Jézus tette. Semmit nem tett önző céllal, mindig a javunkat tartotta szem előtt, ahogy Isten Atyja rendelte számra. Isten első üdvösségterve szerint a megtestesülés azért történt volna, hogy dicsőséggel koronázza meg Fiát azért az áldozatért, hogy anyagi testet vesz magára az anyagvilág formájaként, teremtett szellemi létű lelket, mint az angyalvilág és az emberi lelkek ősformáját. Az ősszülők bűne miatt a megtestesülés ténylegesen a szenvedés és kereszthalál gyalázatára történt, és a megdicsőülés csak a feltámadásban valósulhatott meg. Az emberélet a bűneink miatt ezt az önzésről lemondó, mások örömére törekvő formát kell, hogy folytassa. A sokfajta emberi vétek közül az apostol az elsötétült emberi élet prototípusának a paráznaságot mutatja be: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában” (3-5) Hogy is van ez? – kapja fel a fejét az emberiség széltében-hosszában, most és év évezredeken át. Isten és a katolikus egyház az egészséges embernek az élet legmélyebbre ható örömeit, gyönyöreit el akarja venni? Nem! Az Egyház csak rá akar mutatni, hogy ezt az örömforrást Isten találta ki, az emberek boldogságára rendezte el, de igazi boldogságot csak eredeti céljának megfelelően tud biztosítani. Íme az alapelvek: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére: Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is” (Ter 2,18) „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (23-24) A férfi is, a nő is megőrzött tisztaságát vigye a házasságba, ne embersége maradékait. A házasságban mindketten egymás boldogítására vannak rendelve, tehát figyelni kell az asszonyi virágzó-tisztulásra. Kettejük szerelme teremje meg életük közös gyümölcsét, a gyermekeket: „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”(Ter 1,28) A gyermekeket kettejüknek kell felnevelni, hogy érezzék mindkét szülő szeretetét. Ez az Isten által rendelt család. Létrehozása, fenntartása lemondással jár. Áldozat nélkül sem földi, sem örök boldogság nincs. Vállaljátok.