Évközi 30. hét kedd
A házasság, a család az engedelmesség iskolája, ahol a
leginkább szükség van arra, hogy megtanuljunk egymás alárendeltjeiként élni.
Nemcsak a feleségek feladata, hogy engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az
Úrnak, hanem a férfiaknak is alá kell tudniuk rendelniük magukat feleségüknek,
mert Krisztus is feláldozta életét, vagyis alárendelte saját akaratát
Jegyeséért, az Egyházért. A házastársaknak tehát kölcsönösen egymás
alárendeltjeivé kell válniuk, nem pedig megpróbálni uralkodni egymáson.
Krisztus megváltó kegyelme azt a játékot és örömet kínálja fel nekik, hogy
mindketten Isten alárendeltjeiként igyekezzenek túltenni egymáson az alárendeltségre
törekvésben. S mert a szeretet gyöngéd, tapintatos és figyelmes, s még az
alárendeltség címén sem akar uralkodni, az a fél, aki ügyesebbnek bizonyul,
megengedi, hogy a másik is egyszer-egyszer alárendeltje lehessen, vagyis
szolgálhassa őt.
Az ilyen életformában akkora erő van, hogy az abszolút
jövőt, az örökkévalóságot hordozza magában. Ez az a mustármag a földön, mely
égig érő fává nő, ez az a kovász, amely valóban átjárja az emberiség tésztáját,
ez az Isten országának kezdete.
Urunk Jézus, segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy egyszer
s mindenkorra felhagyjunk azzal, hogy a Szentírás egy-egy kijelentésével saját
kényelmünket, megalkuvásunkat s végső soron a bűn ősi struktúráit akarjuk
igazolni. Add meg nekünk, hogy komolyan véve felszólításodat törekedjünk
legkisebbek és utolsók lenni, s ha mások visszaélnek ezzel, gondoljunk Rád, aki
a kereszten érettünk, a mi üdvösségünkért véredet ontottad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése