Évközi 30. vasárnap

Évközi   30.   vasárnap         
Sir 35,15b-17. 20-22a; 2Tim 4,6-8. 16-18; Lk 18,9-14

Az idézett szent szövegeket nem Európa vagy más kontinens jól fizetett hírlapírói írták. Az ószövetségi olvasmányt Jézus, Sirák fia Kr.e. 190 körül írhatta Jeruzsálemben kétezer kétszáz éve. Isten bölcsességét tanította a fogságból ugyan hazatért, de a perzsák királyainak adót fizető zsidóknak, akik akkor már a bálványimádó görögök kezébe kerültek és véres harcokban védték egy isten-hitüket. Őket vigasztalja, hogy „Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét, nem részre-hajló a szegény kárára; s meghallgatja azt, aki a balsorsban kéri őt. Nem utasítja el az árvák könyörgését, sem az özvegyet, ha tele van panasszal”. (Sir 35,12-14) Az Úr mindig Isten marad. Szent Pál Rómában sínylődik a  császár börtönében és várja kivégzésének idejét. „Az én véremet nemsokára kiontják. Eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, amelyet az Úr, az igazságos Bíró megad nekem azon a napon. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja az ő eljövetelét” (2Tim 4,6-8) Az evangélium szövege az első század közepén íródott. Jézus mondta el példabeszédként valamivel korábban. A példabeszéd első szereplője egy nagyon tekintélyes, előkelő, vallásos zsidó ember. A második pedig egy mindenki által lenézett vámos, akit csalónak bélyegzett a zsidó közfelfogás. A farizeus feltűnő, büszke léptekkel egészen előre ment a templomban, hogy minden ott imádkozó jól észrevehesse, és felfigyelhessen az ő hencegésére: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek” (Lk 18,11-13) Ezeket Isten íratta le választottaival a történelem különböző fázisaiban. Így adta tudtára mindenkinek, hogy mindenki bűnös Isten szemében. A bűnöket pedig alázattal kell megbánni, Istentől bocsánatot kell kérni, Ő pedig Fia, Jézus engedelmességéért és a kínhaláláért bocsátja meg mindenkinek a bűneit. A hét közepén 1956. hőseit ünnepeltük. Megköszöntük 1956-os hőseink önfeláldozó hazaszeretetét, úgy, amint Jézus maga mondta: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.(Jn 15,12-13) Sirák fia ezzel zárja üzenetét: „És az Úr nem késlekedik” (Sir 35,22a)„Mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják!” (Lk 18,14)