Jézus szavaiból kiviláglik, hogy kapcsolatunk ővele
lehet annyira külsődleges és felszínes, hogy teljesen hiábavaló lesz hivatkoznunk
rá az utolsó napon. A szív nélküli ismeret, a közösségvállalás nélküli
együttlét a mi Urunkkal semmit sem ér. A Szentlecke rámutat a gyöngeségre,
amely az Istennel való igazi üdvösségre vezető kapcsolatunk legfőbb akadálya:
nem tudunk imádkozni. Nem a szavakat nem találjuk, hanem azt az alapállást nem
sikerül felvennünk, amelyről a zsoltáros így ír: „Téged szomjazik az én Lelkem,
utánad sóvárog az én testem a puszta és úttalan és víz nélküli földön. Ha
azonban ezt a nagy gyöngeséget elismerjük magunkban, segítségünkre siet a
Lélek, és javunkra fordítja gyöngeségünket: ő maga lesz az imádság bennünk.”
2016. október 26., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése