Évközi 25. hét kedd

Évközi 25. hét kedd

Dávidnak csak akkor jutott eszébe, hogy az Úr számára templomot építsen, amikor ő maga már cédruspalotában lakott; most, a száműzetés hetven éve után azonban Izrael fiai előbb gondolnak az Úr hajlékára, mint saját lakásukra. Íme, ez az igazi újjászületés! Nem a templom nagysága, pompája a fontos, hanem az a buzgalom, mely Istent és az ő imádását teszi az első helyre. Az ilyen újrakezdésnek van jövője. S valóban, ebben a templomban jelenik majd meg Krisztus, a világ Üdvözítője.

A nagy katasztrófák nagy tisztulást is hoznak azok életében, akik Istenben bíznak. Amikor lelki értelemben mi is átéljük a keserű rabságból való szabadulást, első dolgunk a szentély újjáépítése legyen, a régi helyén, saját szívünkben. Nem szabad hátranézni, hogy mi mindent veszítettünk el – Isten úgyis tudja ezt, s attól, amire örök üdvösségünkhöz továbbra is szükségünk van, nem hagyja, hogy megfosztassunk –; hanem előre kell tekinteni, s jól felhasználni az időt és a lehetőséget, amely adatott nekünk. Az az öröm, melyet most megtapasztal a választott nép, életet, lendületet, reménységet adó örvendezés. Hetven év után végre a maga teljességében meg tudják ünnepelni a Húsvétot! Még romokban hever az ország, de már hallatszik az istendicséret éneke. Olyan lehet ez, mint amikor a háborúban rommá lőtt falu újjáépített templomának tabernákulumába újra behelyezik a legszentebb Szentséget, mint amikor egy évtizedeken át a bűn rabságában sínylődő lélek egy igazi szentgyónás után végre megáldozik…

Urunk Jézus, ne engedd, hogy életünk más körül forogjon, mint a Te életed, ne engedd, hogy fontosabb dolgunk is legyen, mint az Atya imádása s az ő szent akaratának teljesítése! S ha mégis mást helyeznénk életünk középpontjába, és elvesztenénk az élő, mindennapi kapcsolatot Veled, hát hadd omoljon össze az a hazugságra épült, nem valódi élet, hogy a helyén új, talán kevésbé tetszetős, de Neked tetsző, igaz és az egy szükségesre irányuló élet születhessen.