Ferenc pápa a
trappisták nagykáptalanjához: Szeretetben születő egység jelei vagytok!
A Szentatya szeptember 23-án, szombaton délben
a Kelemen teremben fogadta a ciszterciek szigorú szabályzatát követő trappista
rend nagykáptalanjának 230 tagját.
„Lélekben belépek csendes kolostoraitok
világába, ahonnét állandó imádság száll fel az Istenhez az egyházért és a
világért” – kezdte beszédét a pápa – , „hálát adva a monasztikus közösségek
pótolhatatlan szolgálatáért, mellyel az odafönt valókat keresik”.
A nagykáptalan tagjai, miközben „a jelen
kihívásokkal szemben megfogalmazzák célkitűzéseiket, olyan szemlélődő életnek a
képviselői, amelyet állhatatos imádság jellemez, az Isten és az embertárs
iránti szeretet jegyében”. A pápa arra kérte őket, hogy „Szent Benedek példája
nyomán tulajdonítsanak nagy jelentőséget az Isten Szava fölötti szemlélődésnek,
a lectio divinának, mely az imádság forrása és a kontempláció iskolája”.
„Legyetek szerelmesek az imádságba, a szerzetesi élet előírásait ne célnak,
hanem eszköznek tekintsétek, és így növekedjetek a Krisztussal fenntartott
személyes kapcsolatban. Továbbra is szálljon fel monostoraitokból az
istendicséret szava, ami által azok az igazi béke és a hiteles boldogság
különleges terei lesznek”.
A pápa emlékeztette a trappista elöljárókat életük
mértékletes jellegére, mely hathatós segítség abban, hogy az igazán lényeges
dolgokra figyeljenek. Ennek a spirituális egyszerűségnek különleges szerepe van
a mai kultúrában, amely gyakran és túlságosan a mulandó javak és mesterséges
paradicsomi illúziók felé indít.
Életmódjuk tekintetében azt kérte tőlük, hogy „ne remeteként éljenek egymás mellett, hanem mint a közösségi élet szerzetesei egy sajátos pusztaságban”. Csendes, szemlélődő életük kincseit osszák meg a világgal, hiszen „Isten ajándékként támasztotta őket az Egyház számára”. Végül rendi alkotmányuk dokumentumára emlékeztette őket: „Szeretetben születő egység jelei vagytok!”
A fehér ruhás trappista szerzetesek a ciszterci rend eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.). A trappista elnevezés az anyamonostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtó nevéből (’La trappe’) származik. A rend alapítója Normandiában élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte.
Életmódjuk tekintetében azt kérte tőlük, hogy „ne remeteként éljenek egymás mellett, hanem mint a közösségi élet szerzetesei egy sajátos pusztaságban”. Csendes, szemlélődő életük kincseit osszák meg a világgal, hiszen „Isten ajándékként támasztotta őket az Egyház számára”. Végül rendi alkotmányuk dokumentumára emlékeztette őket: „Szeretetben születő egység jelei vagytok!”
A fehér ruhás trappista szerzetesek a ciszterci rend eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.). A trappista elnevezés az anyamonostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtó nevéből (’La trappe’) származik. A rend alapítója Normandiában élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése