Headfordi Szent Forseus 

püspök
 [szeptember 28.]

Forseus püspök, kinek történetét a közvélekedés szerint Beda írta meg, minden erényben és jóságban bővelkedve érte el utolsó óráját. Haldokolván meglátott két angyalt, akik felé közeledtek, hogy lelkét magukkal vigyék, és megpillantott egy harmadikat is, amint pajzzsal és villámló karddal fölfegyverkezve előtte haladt. Ekkor ördögök kiáltozására lett figyelmes: „Lépjünk elő, és szeme láttára vívjunk ütközetet!” Ahogy tehát előléptek, ellene fordulva tüzes nyilakkal hajigálták, de az angyal, aki előtte repült, pajzsával felfogta, és azonnal kioltotta a nyilakat. Az ördögök az angyalok ellen fordulva mondták: „Gyakran hagyta el ajkát haszontalan fecsegés, és ezért nem élvezheti sértetlenül az örök életet.” Az angyal így válaszolt nekik: „Csak ha főbenjáró vétkeket hoztok fel ellene, akkor kárhozik el, s nem ily csekélységek miatt.” Erre az ördög ezt mondta nekik: „Ha igazságos az Isten, ez az ember nem üdvözül, mert írva van: »Ha meg nem tértek, s nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek bé a mennyek országába« (Mt 18,3).” Erre az angyal ezt hozta fel mentségére: „Szívében volt az istenismeret, csak emberi megszokás tartotta vissza.” Erre az ördög: „Amiképpen a megszokásból elfogadta a rosszat, fogadja ugyanúgy a büntetést is a legfőbb Bírótól!” A szent angyal ezt mondta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!”

Az angyallal vívott ütközetben alul maradt az ellenfél. Ekkor ezt mondta az ördög: „Az a szolga, aki tudta ura akaratát, s mégsem cselekedett aszerint, sokkal verettetik” (Lk 12,47). Erre az angyal: „Mi az hát, amit ez az ember nem teljesített Ura akaratából?” Az ördög: „Bűnösöktől adományt fogadott el.” Az angyal: „Mert azt hitte, hogy már valamennyien vezekeltek.” Az ördög mondta: „Előbb meg kellett volna vizsgálnia a vezeklés állhatatosságát és csak így fogadni el gyümölcsét,” Az angyal válaszolta: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” – de az ördög lerogyva megadta magát.

Majd újra támadásba lendült, mondván: „Mostanáig féltem az igaz Istent, aki megígérte, hogy minden bűnt, ami itt e földön nem tisztul meg, mindörökre megtorol. Márpedig ez az ember egy ruhát fogadott el egy uzsorástól, és ezért nem bűnhődött meg; hol van hát Isten igazságossága?” Erre az angyal: „Hallgassatok, mert nem ismeritek Isten titkos ítélkezését; mert amíg van remény a bűnbánatra, addig az Isten irgalmassága kíséri az embert.” Az ördög válaszolta: „De itt már nincs helye a bűnbánatnak!” Erre az angyal: „Nem ismeritek Isten irgalmasságának mélységeit, mert még van rá mód.”

Ekkor az ördög olyan súlyosan megütötte Forseust, hogy később, miután föltámadt, mindig viselte az ütés nyomát. Az ördögök ugyanis kiragadtak egyet azok közül, kiket tüzeikben gyötörtek, és hozzávágták, hogy a vállát és állkapcsát is megperzselte. Fölismerte Forseus azt az embert, merthogy az volt, akitől a ruhát elfogadta. Az angyal így szólt: „Amit elfogadtál, az perzselt meg téged; mert ha e bűnben meghalt embernek az ajándékát nem fogadtad volna el, akkor nem perzselne téged a büntetés.” Ugyanis ezt az ütést Isten engedélyével kapta a ruha elfogadása miatt. A másik ördög pedig így szólt: „Megmarad még ellene a szoros kapu, ahol legyőzhetjük: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!« (Mt 19,19; 22,39).”Az angyal válaszolta: „Ez a férfiú jót tett felebarátaival,” Mire az ellenség: „Ez nem elég. Csak ha úgy szerette, mint önmagát,” Erre az angyal: „A jócselekedet a szeretet gyümölcse, így Isten kinek-kinek cselekedetei szerint fizet.” Az ördög pedig mondta: „De mert a szeretetről szóló igét nem teljesítette be, el fog kárhozni.”

Az átkozott sereggel vívott harcból a szent angyalok kerültek ki győztesen. Az ördög ismét megszólalt: „Ha Isten nem igazságtalan és szavának megszegése nincs tetszésére, akkor ez nem kerüli el a bűnhődést. Mert azt ígérte, ellene mond a világnak, és ellenkezőleg, szerette a világot, szemben azzal, ami kimondatott: »Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik e világban vannak!« (1 Jn 2,15).” A szent angyal így válaszolt: „Nem maga miatt szerette e világ dolgait, hanem hogy a szűkölködőknek szétoszthassa.” Az ördög erre: „Bárhogyan szeretik is mindezt, ez az isteni parancs ellen van.”

Az ősi Ellenség újból legyőzetvén, az ördög ravasz vádaskodáshoz folyamodott, mondván: „Meg van írva: »Ha nem hirdeted a gonosznak az ő gonoszságát, az ő vérét a te kezeden keresem« (Ez 3,18). Ez pedig nem hirdette megfelelőképpen a bűnösöknek a bűnbánatot.” A szent angyal válaszolta: „Ha a hallgatóság megveti az igét, a tanító nyelvét megfékezi a beszédben, látván, hogy a hallott prédikációt megvetik. Ezért az a bölcs, aki hallgatni tud, mikor nincs itt a beszéd ideje.”

Valahányszor az ördögök ellene mondtak, iszonyatos erejű harc tört ki, mígnem az Úr ítéletére az angyalok diadalmaskodtak, az ellenség legyőzetett, a szent férfiút pedig véghetetlen fényesség borította be. Az egyik angyal így szólt hozzá: „Nézz vissza a világra!” Visszanézett, és egy sötétlő völgyet látott meg és négy tüzet a légben, egymástól némi távolságra, Így szólt hozzá az angyal: „Ez az a négy tűz, mely a világot lángba borítja: az első a hazugság tüze, midőn az emberek a legkevésbé sem tartják be, hogy ellene mondjanak az ördögnek és minden csábításának, ahogy a keresztségben megígérték; a második a kívánságé, midőn az evilági gazdagságot az égiek szerelme elé helyezik; a harmadik a viszálykodásé, midőn nem átallják felebarátaik lelkét hiábavalóságok miatt megsérteni; a negyedik a kegyetlenségé, midőn semmiségnek tartják a gyengék kifosztását és becsapását.” Ezután a tüzek közeledtek egymáshoz, egyesültek, majd elindultak feléje. Félve mondta az angyalnak: „Uram, közeledik hozzám a tűz.” Erre az angyal: „Amit nem gyújtottál meg, az nem fog megégetni téged: mert ez a tűz a cselekedetek szerint méri meg az egyes embereket, és miképpen a meg nem engedett vágy égeti a testet, úgy égeti az ezért kijáró büntetés is.”

Végül az angyalok visszavitték saját testébe. Hozzátartozói már keservesen gyászolták, hiszen halottnak hitték. Ő viszont egy ideig még élt, és jócselekedetekben, dicséretesen fejezte be életét.