Évközi 34. hét péntek
Vajon
miért „lúgozta ki” a sugalmazó Szentlélek Szent András és a többi apostol
meghívásának történetéből a pszichológiai elemeket, miért nem szól semmit arról
a feszültségről, mely a meghívott szabad akarata és kiválasztottsága között
van, miért hallgat a követésre induló bizonytalanságáról, ingadozásairól,
érlelődéséről? Azért, hogy megtanuljuk, mi a lényeges, és mi a lényegtelen.
Hogy a pszichológiai folyamatok mögött játszódó igazi történésre figyeljünk,
ahogy az ember igent mond Isten hívó szavára, aki Jézus Krisztusban ilyen közel
jött hozzá. Azért, hogy megtudjuk, Istent nem lehet csupán az értelemmel
megérteni. Az érti meg, aki előbb megteszi azt, amit kér tőle, ha kell,
fájdalmas szakítások árán is.
Pontosan
ezek az azonnali, számítgatás nélküli követések az egyháztörténelem igazán nagy
pillanatai. Valahányszor valaki magyarázkodás nélkül elkezdi megtenni, amit
Isten kíván tőle, eleven, bővizű forrás fakad a szíve mélyén, amely sokakat
éltet. Ezért nagyon fontos megkülönböztetni azt, hogy tisztában vagyunk vele,
hogy tőlünk minden rossz kitelhet, Isten kegyelme nélkül el is hagyhatnánk a
hivatásunkat, s ugyanakkor nap mint nap Isten kegyelmébe kapaszkodva tesszük az
ő akaratát, attól, hogy arra hivatkozva, hogy méltatlanok és bűnösök vagyunk,
elmulasztunk válaszolni Isten szólítására, és elhanyagoljuk a kegyelmi életet.
Urunk, Jézus Krisztus, Te minden pillanatban
elhaladsz mellettünk, és arra hívsz, hogy otthagyva régi életünket kövessünk
Téged. Szent András apostol közbenjárására, kérünk, segíts kegyelmesen, hogy a
minden- napi szentírásolvasás, elmélkedés és imádság által mind figyelmesebbé
tegyük szívünket, s nap mint nap észrevegyük azokat az indításokat, melyek
által a boldog örök élet útjára akarod igazítani lépteinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése