Gyümölcsoltó Boldogasszony
Az
isteni világ hirtelen berobbanása még a legártatlanabb teremtményben, Szűz
Máriában is félelmet keltett. A félelem: érzelem. Érzelmeink pedig – a
negatívak is – ugyanúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk
vagy maga a testünk. Abból lehet felismerni, hogy Isten angyalával vagy a
gonosz kísértővel van-e dolgunk, hogy az Istennel való találkozás visszaadja
lelkünk nyugalmát, mert a szeretet feloldja a félelmet.
Mária
– mint igazi okos szűz – az angyali jelenés közben is használja az értelmét,
gondolkodni kezd, és nem fél kérdést feltenni: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit
nem ismerek?” Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni,
hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani,
hogy itt és itt megjelent a Szűzanya, ezt és ezt üzeni, s máris félretéve
gondolkodó értelmüket „hittel engedelmeskednek”. Csakhogy ez nem hit, hanem
emberhez méltatlan naiv hiszékenység. Igenis szabad gondolkodóba esni, szabad
kérdéseket feltenni, szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval,
hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni. Mária akármilyen jelenésnek,
akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható
Istentől származik.
Urunk Jézus, Édesanyád csak akkor mondott
igent, miután meggyőződött róla, hogy Isten küldöttje járt nála. Ezután viszont
nem tétovázott beleegyezését adni, hanem készségesen átadta értelmét és
akaratát, testét és lelkét Isten terveinek szolgálatára. Kérünk, add
kegyelmedet, hogy ma, amikor a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a
megtestesülést megvalló szavakra, testünknek ez a mozdulata fejezze ki elménk
értelmes meghódolását, akaratunk beleegyezését, érzelmeink megnyugvását a
mennyei Atya ránk vonatkozó terveiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése