A názáreti Szent Ház Lorétóban

A názáreti Szent Ház Lorétóban

A lorétói kegyhely története a XIII. század végéhez kapcsolódik. 1294. december 10-én érkezett Itália adriai tengerpartjára, Recanati város kikötőjébe az a Ház, melyben Szűz Mária családja lakott Názáretben – vallja a hagyomány és erősíti meg a Ház eredetiségét a történelmi kutatás, a régészet, az építészet történet, az epigráfia és legújabban a pollenkutatás eredménye is. Assisi Szent Ferenc egyik írása említi, hogy a Poverello 1219-ben szentföldi zarándoklata során felkereste Názáretet, hogy „megtisztelje azt a Házat, melyben az Ige testté lett”.

A mai Szent Ház oltárlapja fölött latin felirat hirdeti a János evangélium híres karácsonyi szavait: „Az Ige testté lett’”. Egyetlen szót tettek hozzá: „itt”. A szöveg latinul így hangzik: „Hic Verbum caro factum est”, vagyis „Itt testesült meg az örök Ige”.

Ez az apró szó oly megható és sokatmondó. Meghatja a zarándok szívét és valójában Lorétó ezért lett immár több mint 700 éven át Itália legjelentősebb kegyhelyévé. Aki eljön ide, hozza el magával a Szentírást, olvassa el a János evangélium előszavát, a híres Prológust és Lukács evangéliumából élje át azt a beszélgetést, mely a legfontosabb Isten és az ember történetében! Ebből a beszélgetésből született Urunk Jézus, az Isten és Mária Fia, aki megváltotta a világot.

A názáreti Szent Ház története izgalmas eseménysorozat. Szent Ferenc még látta 1219-ben, de még 1288-ben is egy domonkos zarándok ott imádkozhatott falai között. Viszont egy német zarándok 1332-ben már csak romokat talál az egykori Ház helyén. 1288 és 1332 között eltűnik a Szent Ház, mert elmenekítik a muzulmán hódítók elől. És éppen 1291-ben, amikor elesik Szíriában a Szent János Ispotályos Lovagrend Akkó vára is, a kereszténység utolsó ottani bástyája. Ekkor hozzák el a Szent Ház köveit és menekítik Nyugatra, biztonságba. Hajón hozzák és nem angyalszárnyon. Mégsem téved a középkor eszmevilága, mely angyaloknak tulajdonítja a Ház Itáliába érkezését.

Egy 1985-ben felfedezett okirat egy bizonyos Angeloi bizánci nemesi család történetéről tudósít, melyben Nikéforosz Angelosz epiruszi uralkodó kiházasítja Itamár nevű lányát a nápolyi király fiával, II. Tarentói Fülöppel. A kelengye lajstromában ott a rejtély kulcsa: „A szent kövek, amelyeket a Szűz és Istenanya, Miasszonyunk házából hoztak el”. Az Angelosz görögül angyalt jelent – a mi magyar angyal szavunk is ennek lágyítása –, az Angeloi már családi név és valóban ők, az Angyalok nemzetsége mentette Názáretből a Szent Ház köveit az adriai tenger túlsó partjára. A frigy időpontját is ismerjük: 1294 augusztusa-októbere. Recanati városa akkor a Pápai Államhoz tartozott, az adományt a pápának szánták, az 1294 júliusában megválasztott V. Cölesztin remetepápának, aki három nappal a Szent Ház megérkezése után, 1294. december 13-án lemondott.

Utóda VIII. Bonifác, majd a pápák avignoni fogsága következik, de a Szent Házat nagy kegyelettel Recanati közelében egy tengerre néző hegyfokra helyezték, hogy onnét „hazalásson”. A kis házat egyszerűen a földre emelték, alapozás nélkül és úgy áll ma is ott, csodájára mindeneknek és mindenkinek. A Ház azóta nem mozdul, csak a világ indul meg feléje. Pápák sora kereste fel és mintegy kétszáz szent a történelem során. Mert ott lett emberré az egyedül Szent, a názáreti Jézus Krisztus!