Nagyböjt 3. hét kedd
Csak
az tudja Isten irgalmát közvetíteni, aki maga is megtapasztalta. A szentek
mind-mind olyan emberek, akik mélységesen átérezték, hogy nekik az Isten igen
sok tartozásukat elengedte. Akinek Isten megbocsátja bűneit, és ennek ellenére
nem lesz irgalmas szívű, az valójában nem fogadta el, nem fogadta be Isten
irgalmasságát. Különösen, ha az arányokat nézzük: a tízezer talentum és a száz
dénár közti több nagyságrendbeli különbség csak halvány illusztrációja annak a
mérhetetlen távolságnak, amely Isten iránti tartozásunkat elválasztja azoktól a
jelentéktelen apróságoktól, melyekkel embertársaink nekünk tartoznak.
A
példabeszéd a mennyek országáról szól. Valóban a mennyország formálódik ott,
ahol Isten irgalmasságát megízlelő emberek vannak együtt, akik ebből a
tapasztalatból békét, erőt és örömet merítenek. Csak ilyen emberekre épülhet
keresztény közösség, ha az valóban krisztusi akar lenni. Ezek az emberek nem
feltétlenül hibátlanok, minden bizonnyal számos gyengeséggel küszködnek,
„tövist hordanak testükben” – de örömmel viselik. Talán egy pszichológiai teszt
azt is kimutatná, hogy nem teljesen érett és harmonikus személyiségek, mégis ők
a legegészségesebbek, a szó valódi értelmében, mert Isten irgalmából élnek, és
ezt adják tovább. Nem biztos, hogy sikeresek az életben, mégis egyedül ők érik
el azt, amire mindnyájan vágyakozunk.
Úr Jézus, add, kérünk, hogy ne legyen mélyebb
vágyunk, nagyobb ambíciónk, mint hogy Isten irgalmának követei és közvetítői,
kiosztói legyünk a világban. Segíts, hogy egész életünkkel tanúskodjunk az Atya
irgalmas szeretetéről, amellyel teremtményeit a semmiből előszólította és
szüntelenül létben tartja, s amellyel választottait emberi fogyatkozásaik,
hibáik és bűneik ellenére is részesíteni akarja a lét teljességében, a boldog
örök életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése