Húsvét 6. hét kedd
A
mai Szentleckét olvasva ismét láthatjuk a pogány világ, azaz a mi világunk megosztottságát,
tudathasadásos állapotát. Szilás és háza népe befogadja Krisztust, mások
azonban ellene fordulnak, és Pált meg Barnabást börtönbe vetik. A börtön és az
éjszaka a sötétség hatalmára utal, amelyet ingerel a keresztény igehirdetésből
áradó világosság. Ellenfeleik éppen ezért el akarják nyomni, a tudattalan világ
sötétjébe akarják leszorítani a Pálék hirdette Krisztust. A börtönőr
cselekedetét, ahogy világosságot kért, akár jelképesnek is felfoghatjuk: nem
akart tovább sötétben maradni, azt akarta, hogy a krisztusi világosság őt is
betöltse fényével. A Szentlélek titokzatos eljövetelének lehetünk tanúi ebben
az eseményben. Hiszen megrendült a hely, akárcsak Pünkösd napján, a börtönőr
ugyanazt kérdezte Páltól és Szilástól, mint a Pünkösdre összegyűlt népsokaság
az apostoloktól Péter beszédét hallgatva: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”
És meg is keresztelkedett egész háza népével együtt. A bűnt elismerve, az
Igazságot, Krisztust elfogadva a Szentlélek felmentő ítéletében részesülhettek
mindnyájan, és a hit öröme töltötte be őket.
Az
Egyház élete szakadatlan Pünkösd: a Szentlélek szüntelenül munkálkodik, hol
látványos, szinte viharos módon, hol pedig rejtetten, a szívek mélyén. S ha már
senki és semmi mást nem akarunk birtokolni, csak őt, akkor végül ő vesz egészen
birtokba minket, megtapasztaljuk azt az örömöt, mely nem ebből a világból való,
mert csak Isten adhatja meg azoknak, akik megnyitják előtte szívüket.
Urunk Jézus, aki elküldted nekünk a
Szentlelket, add, hogy újra és újra befogadjuk őt, egyre jobban kiszolgáltatva
életünket az ő ítéletének. Segíts, kérünk, hogy nap mint nap engedjük, hogy
ránk bizonyítsa a bűnt, és elénk állítsa az igazságot, s így kedvező ítéletben
legyen részünk az utolsó napon. Tedd készségesség szívünket, hogy egészen
átadjuk magunkat neki, s ezáltal az ő munkatársaivá, az üdvösség hirdetőivé,
munkálóivá, közvetítőivé váljunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése