Ferenc pápa keddi homíliája: a Szentlélek mindig támogat minket
„A szomorúság nem keresztény viselkedésmód” – fogalmazott a pápa
kedd reggeli szentmiséjén a Szent Márta-ház kápolnájában. Mégha az élet nem is
mindig habostorta és sok nehézséggel jár, legyőzhetjük azokat és mindig
haladhatunk előre. Szükség van a mindennapos párbeszédre a Szentlélekkel, aki
elkísér minket.
A napi
evangélium (Jn 16,5-11) főszereplője a Szentlélek – mutatott rá a pápa
homíliájában. Jézus mielőtt felmegy a mennybe, a tanítványoktól búcsúzkodva egy
igazi katekézist tart a Szentlélekről, elmondja, hogy ki ő. A tanítványok
szomorúak, amikor meghallják, hogy Mesterük hamarosan elhagyja őket. Jézus
szemükre veti ezt, mert Ferenc pápa szerint a szomorúság nem keresztény
viselkedésmód. Hogyan tudjuk elkerülni a szomorúságot? – tette fel a kérdést. A
szomorúság ellen az imában azt kértük az Úrtól, hogy tartsa bennünk a lélek
megújult fiatalságát. Itt jelenik meg a Szentlélek, mert neki köszönhetjük azt
a fiatalságot, ami mindig megújít bennünket.
Nem helyes, ha egy keresztény szomorú
A pápa
idézett egy nagy szentet, aki azt mondta: egy szent, aki szomorú egy szomorú
szent. Ha egy keresztény szomorú, az nem helyes. A Szentlélek tesz minket
képessé arra, hogy hordozzuk a keresztet. Az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel
16,22-34) a napi olvasmány Pál és Szilás példáját állítja elénk, akik börtönben
vannak, lábuk kalodába zárva és dicsőítik Istent. A Szentlélek mindent megújít.
A Szentlélek elkísér és támogat minket az életben. Ő a vigasztaló Szentlélek!
(Parakleitosz) Milyen furcsa! – jegyezte meg a pápa és felidézett egy
történetet. Fiatalabb korában papként szentmisét mutatott be Pünkösdvasárnap a
gyermekeknek. Megkérdezte tőlük, hogy tudják-e ki a Szentlélek. Egyikük így
válaszolt: a paralízises, a béna (szójáték a Paraclito és a paralitico szó
között). Mi is sokszor azt gondoljuk, hogy a Szentlélek megbénult, nem tesz
semmit. A Parakleitosz szó annyit jelent: az, aki mellettem áll, hogy
támogasson, hogy ne essek el, hanem haladjak előre és őrizzem meg a Léleknek
ezt a fiatalságát. A keresztény ember mindig fiatal. Amikor viszont elkezd
öregedni a szíve, akkor keresztény hivatása is visszaszorul. Vagy fiatalok
vagyunk szívben és lélekben, vagy nem vagyunk teljesen keresztények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése