Húsvét 6. hét szombat
Az
apostolok Húsvét előtt is imádkoztak már Jézus tanítása alapján, és Atyának
merték nevezni a fölséges Istent, de az ő nevében, vagyis őáltala csak
Pünkösdkor kezdtek el imádkozni, amikor feltárult előttük Jézus életének végső
titka: az Atyával és a Szentlélekkel való közössége. Hasonló fordulat ez, mint
amit a mai Olvasmányban szereplő Apolló élt át, aki előbb csak a jánosi
keresztségről tudva tanított Jézusról, majd miután találkozott vele mint Isten
Fiával, ez gyökeresen átalakította igehirdetését, és új, egészen eredeti
lendületet adott neki.
Jézus
arra biztat, hogy ne szégyelljük kívánságainkat, bátran tárjuk őket az Atya
színe elé, mert ő teljesíteni fogja őket. De vajon mi az, amit ha Jézus nevében
kérünk az Atyától, ő megadja nekünk, és ettől teljes lesz az örömünk? Talán egy
hőn áhított tárgy, szeretteink egészsége és jóléte vagy bármi más itt a földön
teljessé tehetné az örömünket? Nem, csak egyetlen ajándék van, amelyet elnyerve
valóban megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, s ez a Szentlélek. Mert hiába
adna meg az Atya bármit, amit szemünk-szánk kíván, hiába teljesítené
legönzetlenebb kéréseinket, örömünket nem tehetné teljessé a Szentlélek nélkül.
Urunk Jézus, most értjük meg, hogy az Atya maga
akarja, hogy a legnagyobb ajándékot, a Szentlelket kérjük tőle, akit ő maga is
adni akar nekünk, hiszen ő tudja a legjobban, hogy minden másnál nagyobb
szükségünk van rá. Nem azért kell kérnünk, mert különben az Atya nem adhatná,
hanem azért, hogy mi is tudatosítsuk magunkban, hogy milyen fontos nekünk, s
így egyre jobban be tudjuk fogadni őt. Köszönjük hát a pünkösdi Lelket, akiben
mi is részesültünk a keresztség és a bérmálás szentségében, s Általad kérjük az
Atyát, hogy adja őt nekünk szüntelen, hogy vele és benne élhessünk igazi lelki
életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése