Nagyböjt harmadik hetének péntekje

Nagyböjt harmadik hetének péntekje

Izrael bűne a Baálhoz pártolás.

Isten nagyon jól ismerte az emberi lelket. Ezért parancsolta meg a honfoglaló zsidóknak, hogy rombolják le új hazájuk minden régebbi bálványszobrát, ezek templomait, vagy ligeteit, hogy meg ne fertőzzék Izrael tiszta egy isten hitét. El kellett távolítani az ott lakó hét népet is, mert azok gonoszsága, bálványozása gyógyíthatatlan, és a zsidók is elcsábulnak miattuk. Józsue végrehajtotta.931-ben Isten ajándékozta Jeroboámnak az északi tíz törzset. Ő szörnyű bűnnel válaszolt: Bételben és Dánban egy-egy Baál-szentélyt állított fel arany bikaszoborral „Ez a te istened, Izrael” – mondták már a Sínai-hegy lábánál is a zsidók az aranyborjút imádva. Most ugyanazt tették. Isten már akkor el akarta pusztítani a hitszegő népet. Mózes könyörgésére kegyelmezett meg neki. Kétszáz évvel később Ozeás próféta hirdeti Izrael országában: „Térj meg Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el.”(2) Elhitted, hogy asszonyaid e bálványszobortól kapnak termékenységet, azt is, hogy földednek ő ad esőt és bő termést. Az ördög elhitette veled, hogy mindezt az isteni erőt nem az igaz Isten bírja és ajándékozza neked. Ez a bűn szörnyű, mert sérti Istent, és Izrael megcsúfolja rendeltetését: az egyistenhit fenntartását az általános bálványimádással szemben. Izrael nem tért meg, Asszíria seregei 722-ben, a próféta halála után három évvel eltörölte Izraelt.„Aki bölcs értse meg ezeket”(10) Ma is nagy a kísértés, hogy ne Istenhez, az Ő parancsaihoz, atyai szeretetéhez alkalmazkodjunk, hanem tudományos látszatokhoz, hamis jó indulathoz netán a gonoszság sok formájához.

BOLDOG SALAWA ANGÉLA

BOLDOG SALAWA ANGÉLA

 (Aniela) III. r. 

 (1881-1922) 

Krakkó közelében szegény szülők 11. gyermekeként látta meg a napvilágot. Vallásos családjában magáévá tette az imádság szeretetét, a munkaszeretetet és az áldozatos lelkületet. 16 éves koráig a szülői házban tevékenykedett, utána Krakkóba került cselédlánynak. Egy ideig megkísértette a világ hiúsága, aztán a belső élet felé fordult. Segítette ebben Teréz nővére példája és Isten kegyelme, mely egyre jobban alakította lelkületét. „Amióta megismertem a világot - vallja -, mindig erős vonzalmat éreztem lelkemben a szenvedés és a szegénység iránt.” Isten kegyelme arra is ösztönözte, hogy a szűzi tisztaságot válassza. Hittel és áhítattal vett részt a közös imákban, a szentmiséken s sokszor elmélkedett az Úr szenvedéséről. Közben nem hanyagolta el kötelességeit. Harminc éves korában fájdalmas betegséget viselt el, elveszítette édesanyját és szerettei közül is néhányat. Ekkor fedezte fel, hogy különösen vonzódik Szent Ferenchez, s nemsokára belépett Krakkóban a Ferences III. Rendbe (1912-ben). Buzgó tagja lett a rendnek. Többen rendszeresen felkeresték otthonában, lelki beszélgetésre: úgy tekintették, mint tanácsadójukat, barátnőjüket, anyjukat.
„Amikor kitört az első világháború, szabad óráit a kórházakban töltötte, szolgálva; vigasztalva a sebesült katonákat, akik őt „szent kisasszony”-nak nevezték. Aztán betegség támadta meg, állásából igazságtalanul elbocsátották, lelki kétségekkel is küzdött. 1917-ben kórházba került, fel kellett adnia minden munkáját. A kórházból kikerülve egy szegényes padlásszobában húzta még magát, ahol öt évig élt még Istennel egyesülve, sok szenvedés közt, miket türelemmel viselt és felajánlott engesztelésül, az Istentől eltávolodottak megtéréséért, s hogy az Isten igéje eljusson minden néphez. Lengyelországért is sokat imádkozott „Ó Jézusom, felajánlom neked életemet és halálomat azért a nagy ügyért, mely már a megvalósulás útján van.” Hazája szabadságára gondolt és ezért imádkozott. Felajánlása után egy hónapra fejezte be életét 1922. márc. 12-én. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1991-ben.
Angéla szavai a munkáról:
„Szeretem a munkámat, mivel kiváló alkalmat találok arra, hogy szenvedéseket viseljek el és sokat imádkozzam; semmi mást nem kívánok az élettől ezeken kívül.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Angélának megadtad, hogy felebarátaival sok jót tegyen és szenvedéseit türelemmel viselje. Add, hogy példaadásán épüljünk, és a türelemben, a szeretet gyakorlásában előbbre haladjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 16.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Az Atya és a szenvedő Fia

„A hatodik órától (déli 12 óra) a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani? Vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva, az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja”. Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, ráfűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: Hadd, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.” (Mt 27,45-50) Jézus kimerülve szólítja Atyját, mint oly sokan a hívő zsidók közül, amikor már küszöbön érezték a halált. Jézus nem kétségbe esett, hiszen a Lukács-evangéliumban azt olvassuk: az egyik vele együtt felfeszített gonosztevő bosszantotta Jézust. Igaz, eleinte a másik is, de Jézus csodálatos, öntudatos szenvedését látva a jobb oldalán felfeszített gonosztevő hirtelen megváltozott. Rászólt társára: „Nem félsz Istentől? Hisz te is ugyanezt a büntetést szenveded. Mi tetteink jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban” Ezt válaszolta neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,40-43)„a hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus akkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt. És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt”. (Lk 23,44-49) Mennyi csodálatos ajándék a teljesen kifárasztott Megváltónak! Ő pedig csak ennyire vágyott: érezze meg mindenki az Ő, Atyja és Szentlelke kimondhatatlan szeretetét, és igyekezzék viszontszeretni. Urunk, Jézus a legszebb ajándéknak tekintette, hogy megváltó áldozatát a zsidó templom függönyének kettéhasadása jelezte, hogy szabad útja van mindenkinek a mennyei templomba, a mennyországba. Az Atya pedig keblére ölelte Egyszülöttét, aki az igazságot és szeretetet ilyen utolérhetetlen módon megdicsőítette. Olvassuk el, azt a himnuszt, amit a megváltói szeretetről irt az egykori keresztényüldöző, amikor Pálként már megtértként ragaszkodott Jézushoz: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s mindennyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,5-11) Jézus már a teremtés előtt vállalta, hogy istensége mellé magára ölti az emberi természetet, hogy emberi természetéből az az ember-lelke legyen ősmintája az angyalok természetének és az emberlelkeknek, emberteste pedig mindennek, ami anyag.„Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelmességeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn”. (Kol 1,14-17)

Nagyböjti kalendárium 23.

Nagyböjti kalendárium – március 12.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Az imádság kieszközli az erőt a böjtöléshez, a böjtölés pedig méltóvá tesz az imádság kegyelmeire. A böjt erősíti az imádságot, az imádság megszenteli a böjtöt, és bemutatja az Úrnak.” (Clairvaux-i Szent Bernát)

Fölséges Istenünk, add, hogy minél inkább közeledik megváltásunk nagy ünnepe, annál nagyobb áhítattal törekedjünk húsvét szent titkának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Isten akaratunkat és szívünket is kéri. 

Jeremiás prófétát ismét a néphez küldi az Úr. Jahve haragja nagy. Nem azt kifogásolja, hogy az áldozatok bemutatásánál nem pontosak, hisz a rítust jól megtartják. A véres áldozat azonban úgy szerepel náluk, mintha ez lenne a lényeg. Pedig ezek csak kifejezői az áldozatos lelkületnek az isteni elgondolásban. Ezért nem is emlegette Isten az egyiptomi kivonuláskor az áldozatokat, hanem az akarat engedelmességét kívánta: „Hallgassatok szavamra”(23) „Akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Járjatok azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen”(23b) Sajnos, „gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak: hátukat fordították felé, nem pedig az arcukat.”(24c) Az egyiptomi kijöveteltől számítottak a zsidók igazán népnek, szabadon kötöttek szerződést Istennel. Attól kezdve Isten irányított: Mózes és a próféták hosszú sora közölte mindig Isten akaratát. Nem fogadták el. Egyre gonoszabbak lettek. Jézus példabeszéde ezt a gondolatot folytatja a gonosz szőlőművesekről. Már csak egy kedves Fia maradt a Gazdának: „A fiamat majd tiszteletben tartják.”(Mt 21,37) Elküldte Őt is. Megölték,de a Fiú tökéletesen megvalósította Atyja akaratát: „Engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig.”(Fil 2,8) Meghallotta Atyja akaratát: „nem kellenek az áldozatok, de megnyitottad fülemet: Íme, eljövök, hogy megtegyem akaratodat.”(Zsolt 31)Tette mindezt, mert jó volt a szíve. Ez a Szív és az Édesanyja Szíve az utolsó menedékünk.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 15.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
A kereszt oltárán: „Ő lett a főpap, az áldozati Bárány és az oltár”

Amikor Jézust felfeszítették a keresztre a két gonosztevő közé, „a nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak”. (Lk 23,35) A főpap dölyfösen úgy vélte, hogy még most is az Isten főpapja, pedig tudta, ha az Isten Fia a történelem valamelyik napján jelentkezik,akkor az éppen szolgálatos ároni főpap hallgassa ki, és ha mindenben megfelel az Írásnak, adja át neki a főpapi hatalmat, mert az Isten így akarja. Áron után két évszázad múlva ezt nyilatkoztatta ki Dávidnak az Úr, s gyönyörű zsoltárban meg is örökítette: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, s minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul! Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,1-6) A Golgotán zajló események arra bátorítanak, hogy megfordítsam a zsoltár sorrendjét: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. Ezt az Úristen Dávid Urának, a Megváltónak mondja. Ő test szerint Dávid fia, de méltósága szerint Isten, a Második Isteni Személy, akit Atyja isteni trónusának jobb oldalára ülteti, a feltámadása után a negyvenedik napon. Ez a jog akkor érvényesül igazán, amikor látható módon lába zsámolya lesz a tömeg, amely most győzelmi ünnepet akar lába előtt megülni.„Az arra menők káromolták,s fejüket csóválva mondogatták: Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj éle a keresztről! Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” Ilyen módon gyalázták a vele megfeszített gonosztevők is”. (Mt 27,39-44) Jézus a gúnyolódás maró mérgét nem azzal utasítja vissza, hogy eljön az idő, amikor visszavágok nektek. Nem vitázik, megmutatja, hogy igazi főpap, de nem áronita, hanem Melkizedek rendje szerint. Isten nem Melkizedeknek üzent, hogy menjen harcolni és kiszabadítani Lótot (Ábrahám unokaöccsét) és a vele fogságba esett öt királyt a győztes négy király fogságából. Ezt az Úr Ábrahámra és 318 szolgájára bízta. Odaküldte Melkizedeket, az igazságosság királyát, Sálem uralkodóját, a Magasságbeli Isten főpapját, hogy áldja meg Ábrahámot és társait.  Kenyeret meg bort áldozott Istennek. Jézus előző este ugyanezt cselekedte. A világ összes bűnének bocsánatáért a kenyeret saját testévé, a bort saját vérévé változtatta át az utolsó vacsorán, és a még élő, keresztre feszített, halálra szánt krisztusi testet és a belőle patakzó, minden bűnt lemosó vért adja oda azokért, akik bűnbánattal kérik, boldogan ünneplik majd a világ végéig a szentmisékben. Jézus a tömeg szeme láttára megmutatja: kétezer évvel korábban előképe volt papságának és áldozatának Melkizedek. Péntek délben bemutatkozik saját maga, az Isten Fia, mint igazi, örök Melkizedek, aki Testét és Vérét örök áldozatul adja az összes emberi vétekért. Előző este megmutatta, hogy felszentelt papjainak hogy kell „ezt az egyetlen örök áldozatot majd minden nap titokzatosan és érvényesen megmutatni minden hívő ember számára: Így ment végbe az egyetlen igazi, örök Főpap áldozata. Érvényes és örök parancs:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19b) a felszentelt papoknak szól a parancs: naponta bemutatni, mert igen sok és nagyok a bűnök. A hívőknek pedig: nézzétek, és újra gondoljátok át Jézus áldozatát!

FABRIANO BOLDOG JÁNOS

FABRIANO BOLDOG JÁNOS

 (1469-1539)

 
A fabrianoi Righi nemesi családból származott. Már gyermekkorában megfigyelhetők voltak nála azok az erények, mikkel később kiváltotta kortársai csodálatát. Hajlama az imádságra, szülei iránti nagy szeretete, a szív ártatlansága. A tökéletesség vágyától indíttatva és Szent Ferenc példájától ihletve ferences lett. A foranoi kolostorban végezte a novícius-évet, elöljárói nagy elismeréssel voltak róla. A teológiai tanulmányok elvégzése után pappá szentelték. Élete ettől kezdve jelentéktelen helyeken folyt le. Egy eldugott kolostorba (Massacio*) került, nagyobbrészt itt élte le életét. Az a kor, melyben élt, a reneszánsz és a hitújítás kora volt. Élete szinte tudatos ellentéte a kortárs egyháziak életének. Pápák, püspökök, rangos egyháziak anyagias, fényűző, sokszor botrányos életmódjával szemben ő a legnagyobb szegénység, egyszerűség és önmegtagadás útját választotta. A kolostorhoz közel egy barlangban töltötte ideje nagy részét, ahol Krisztus szenvedéséről elmélkedett. Étkezésben, ruházatban a legnagyobb szigort és lemondást gyakorolta. A hitújítás élen lévő embereit az egyházhűségben való megingás, engedetlenség jellemezte. János csodálatos engedelmességet tanúsított elöljárói iránt. A hitújítók beszédei sokszor lázítások, vádaskodások voltak az egyházi elöljárók ellen; János csak a vallás igazságait hirdette, ezek közt is elsosorban Isten végtelen irgalmasságát. Beszédeit nagy sokaság hallgatta, sok volt a megtérő. Gyengéd szeretettel volt a bűnösök iránt, meg a betegek, szegények iránt: sok beteget gyógyított meg a kereszt jelével. 70 évi kemény vezeklő élet után, mely egyúttal vezeklés volt más egyháziak bűneiért, 1539. márc. 11-én halt meg Massacioban. X. Szent Piusz pápa avatta boldoggá.
Fabrianoi Jánosra is áll, amit Celanói Tamás ír Szent Ferencről:
„A világ megöregedett, arca ráncos lett a sok bűntől; a szerzetesrendek letértek az apostolok útjáról a bűnök éjszakája a legsötétebb órához érkezett. És íme, hirtelen feltunt egy új ember a földön… És az emberek ámulva látták, hogy visszatérnek az apostoli idok jelei, és az ősegyház már rég eltemetettnek vélt tökéletessége újjáéledt.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Jánost a hitújítás korában imádságos és vezeklő életével példának állítottad. Add, hogy Egyházadban minden időben támadjanak hasonló példaadó papok és szerzetesek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.