Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje

Isten akaratunkat és szívünket is kéri. 

Jeremiás prófétát ismét a néphez küldi az Úr. Jahve haragja nagy. Nem azt kifogásolja, hogy az áldozatok bemutatásánál nem pontosak, hisz a rítust jól megtartják. A véres áldozat azonban úgy szerepel náluk, mintha ez lenne a lényeg. Pedig ezek csak kifejezői az áldozatos lelkületnek az isteni elgondolásban. Ezért nem is emlegette Isten az egyiptomi kivonuláskor az áldozatokat, hanem az akarat engedelmességét kívánta: „Hallgassatok szavamra”(23) „Akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Járjatok azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen”(23b) Sajnos, „gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak: hátukat fordították felé, nem pedig az arcukat.”(24c) Az egyiptomi kijöveteltől számítottak a zsidók igazán népnek, szabadon kötöttek szerződést Istennel. Attól kezdve Isten irányított: Mózes és a próféták hosszú sora közölte mindig Isten akaratát. Nem fogadták el. Egyre gonoszabbak lettek. Jézus példabeszéde ezt a gondolatot folytatja a gonosz szőlőművesekről. Már csak egy kedves Fia maradt a Gazdának: „A fiamat majd tiszteletben tartják.”(Mt 21,37) Elküldte Őt is. Megölték,de a Fiú tökéletesen megvalósította Atyja akaratát: „Engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig.”(Fil 2,8) Meghallotta Atyja akaratát: „nem kellenek az áldozatok, de megnyitottad fülemet: Íme, eljövök, hogy megtegyem akaratodat.”(Zsolt 31)Tette mindezt, mert jó volt a szíve. Ez a Szív és az Édesanyja Szíve az utolsó menedékünk.