AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 15.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
A kereszt oltárán: „Ő lett a főpap, az áldozati Bárány és az oltár”

Amikor Jézust felfeszítették a keresztre a két gonosztevő közé, „a nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak”. (Lk 23,35) A főpap dölyfösen úgy vélte, hogy még most is az Isten főpapja, pedig tudta, ha az Isten Fia a történelem valamelyik napján jelentkezik,akkor az éppen szolgálatos ároni főpap hallgassa ki, és ha mindenben megfelel az Írásnak, adja át neki a főpapi hatalmat, mert az Isten így akarja. Áron után két évszázad múlva ezt nyilatkoztatta ki Dávidnak az Úr, s gyönyörű zsoltárban meg is örökítette: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, s minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul! Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: Uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart”. (Zsolt 110,1-6) A Golgotán zajló események arra bátorítanak, hogy megfordítsam a zsoltár sorrendjét: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”. Ezt az Úristen Dávid Urának, a Megváltónak mondja. Ő test szerint Dávid fia, de méltósága szerint Isten, a Második Isteni Személy, akit Atyja isteni trónusának jobb oldalára ülteti, a feltámadása után a negyvenedik napon. Ez a jog akkor érvényesül igazán, amikor látható módon lába zsámolya lesz a tömeg, amely most győzelmi ünnepet akar lába előtt megülni.„Az arra menők káromolták,s fejüket csóválva mondogatták: Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj éle a keresztről! Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” Ilyen módon gyalázták a vele megfeszített gonosztevők is”. (Mt 27,39-44) Jézus a gúnyolódás maró mérgét nem azzal utasítja vissza, hogy eljön az idő, amikor visszavágok nektek. Nem vitázik, megmutatja, hogy igazi főpap, de nem áronita, hanem Melkizedek rendje szerint. Isten nem Melkizedeknek üzent, hogy menjen harcolni és kiszabadítani Lótot (Ábrahám unokaöccsét) és a vele fogságba esett öt királyt a győztes négy király fogságából. Ezt az Úr Ábrahámra és 318 szolgájára bízta. Odaküldte Melkizedeket, az igazságosság királyát, Sálem uralkodóját, a Magasságbeli Isten főpapját, hogy áldja meg Ábrahámot és társait.  Kenyeret meg bort áldozott Istennek. Jézus előző este ugyanezt cselekedte. A világ összes bűnének bocsánatáért a kenyeret saját testévé, a bort saját vérévé változtatta át az utolsó vacsorán, és a még élő, keresztre feszített, halálra szánt krisztusi testet és a belőle patakzó, minden bűnt lemosó vért adja oda azokért, akik bűnbánattal kérik, boldogan ünneplik majd a világ végéig a szentmisékben. Jézus a tömeg szeme láttára megmutatja: kétezer évvel korábban előképe volt papságának és áldozatának Melkizedek. Péntek délben bemutatkozik saját maga, az Isten Fia, mint igazi, örök Melkizedek, aki Testét és Vérét örök áldozatul adja az összes emberi vétekért. Előző este megmutatta, hogy felszentelt papjainak hogy kell „ezt az egyetlen örök áldozatot majd minden nap titokzatosan és érvényesen megmutatni minden hívő ember számára: Így ment végbe az egyetlen igazi, örök Főpap áldozata. Érvényes és örök parancs:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19b) a felszentelt papoknak szól a parancs: naponta bemutatni, mert igen sok és nagyok a bűnök. A hívőknek pedig: nézzétek, és újra gondoljátok át Jézus áldozatát!