PISAI BOLDOG AGNELLUS
I. r.
(1194-1232)
Neve az Agnus (bárány) szó kicsinyítő alakja, ejtése
olaszosan jobb: Anyellusz. Pisai nemesi családból származott, maga Szent Ferenc
vette fel a rendbe. 1219-ben a rendalapító Pacifik testvérrel együtt Galliába
küldte, hogy ott a rendet letelepítse. Mint diákónus Párizsban a rendház első
házfőnöke, majd később az alakulófélben lévő rendtartomány kusztosa lett. A
nép, a királyi udvar, a papság szentéletű testvérnek tartotta. 1223-ban a rendi
káptalan nyolcadmagával Angliába küldte az angol rendtartomány megalapítására.
Hárman voltak közülük angolok. 1224-ben érkeztek meg Angliába, ahol az első
években nem volt biztos lakóhelyük, sokat szenvedtek éhségtől, hidegtől, de
mindezt örvendező lélekkel viselték. Hamarosan többen kérték felvételüket a
rendbe, köztük kiváló képességű fiatalok, úgyhogy egymás után létesültek a
rendházak. Ezek között különösen jelentős volt az oxfordi, ahol az alapítás
1229-ben történt. Itt a klerikusok megfelelő oktatásban részesültek, minthogy
ez egyetemi város volt. Agnellus kiváló tanárokat is hívott (pl.: Robert
Grossetete), később más híres ferences magiszterek oktattak itt, a század végén
Duns Scotus János. Az oxfordi ház mintául szolgált a többi ferences stúdiumház
számára.
Amikor Agnellus mint tartományfőnök 1230-ban részt
vett az assisi káptalanon, 12 volt az angliai rendházak száma. A káptalan
kérésére itt pappá szenteltette magát. Még két évig állt az angliai tartomány
élén. Érdeme az angliai tartomány megszervezése; fel tudta ébreszteni a
fiatalokban a szabályok hűséges megtartására és a tökéletességre való
törekvést. Szabad idejét imával, elmélkedéssel töltötte. A szentmisét,
zsolozsmát sokszor könnyek közt végezte. A szentek halálával halt meg 38 éves
korában, az oxfordi rendházban. Soha meg nem szűnt tiszteletét XIII. Leó pápa
hagyta jóvá.
Szent Ferenc tanítása az alázatosságról:
„Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet.”
Szent Ferenc tanítása az alázatosságról:
„Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet.”
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése