Nagyböjt harmadik vasárnapja

Nagyböjt harmadik vasárnapja

„Jézus fölment Jeruzsálembe.

 A templomban árusokat talált”

Ez a húsvét Jézus nyilvános működésének első húsvétja lehetett, hiszen a János-evangélium kezdetén találjuk. Jézus rendet teremteni is jött a világra, ezért a zsidó templom rendjét, tisztaságát, szentségét teljes tekintéllyel ellenőrizte: megfelel-e az Isten által előírt célnak. Mivel az Isten imádásának egyetlen olyan helye volt a választott nép hazájában, ahol a hívek nemcsak zengő énekkel dicsérték az Urat, hanem áldozatok bemutatásával is, ez a templom volt Izrael legszentebb helye. A személyek imája a családi házakból is utat talált az ég felé. Szombatonként a falvakban, városokban lakók összegyűltek a közös ima végzésére épített zsinagógákba, hogy kifejezzék. A közösség is Istené. A közös eredet, közös hit itt kapcsolta össze az egyéneket, természetes családokat Isten nagy családjává. A jeruzsálemi templomba zarándokló zsidók lelkesen énekelték: „Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta”. (Zsolt 118,19-20)Az imádás legfontosabb módja pedig az áldozat. Oda vonult az éneklő sokaság lombos ágakkal a kezében, hogy maga helyett állatait és egyéb értékeit égesse el az áldozati oltáron.Mit talált Jézus az imádság és az áldozat helyén, amikor nem egyszerű zarándokként érkezik a názáretiekkel, hanem mint Isten megtestesült Fia, aki beteljesíteni jött a törvényt és a prófétákat? „A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, és pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: Vigyétek innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,14-16) A kidobott kereskedők megorroltak, csodajelet követeltek. Jézus prófétai szóval válaszolt: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem” (19) A világ legnagyobb csodájára, saját feltámadására hivatkozott. Jézus ítélkezni készül. Édesanyja, mint nagykövet százhetven éve járja a kerek világot, figyelmeztet, és szinte könyörögve kéri: emberek, térjetek vissza Istenhez! Tartsatok bűnbánatot; mert Jézus mindenkit elszámoltat. Az emberek pedig egyre hangosabban fújják a maguk szólamait: nekünk nem parancsol senki. Megteremtjük az új boldog világot. Nem kell a vallás, az igazság, a szeretet, a család, a gyerek, a tisztesség, nem költünk betegekre, öregekre, aki bírja, marja. Jézus most nem a templomokba néz be. Akik itt vannak, azok az igazságot és a szeretetet keresik. Benéz a lakásokba: van-e ott Isten akarata szerint élő család? Egy férfi és egy nő úgy él-e, mint egymás boldogítására elkötelezettek? Szültek-e gyermeket, megszületett-e minden gyermek, akit Isten rajtuk keresztül akart az életbe küldeni? Imádkoznak-e a családok? Tanulnak-e, készülnek-e a felelősségteljes felnőtt korra? Belép mindenhová: a boltokba: egészséges élelmiszert árulnak-e ott? Tisztességes árat kérnek-e érte? Az iskolákban rend van-e, tanulnak-e tisztességet a tudományok mellett? A hivatalokban, a parlamentben, a bíróságokon, kizárólag az igazságot szolgálják-e? Nem kell félni a becsületes és istenfélő embereknek. Nem a katolikus papság megy ellenőrizni, egyetlen most hivatalban lévő ellenőr sem jelenik meg többé. Csak Jézus kérdez, mindenki más csak felelni fog az igazságnak megfelelően.