AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 14.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
Jézus két gonosztevő között függ a keresztfáján

Nagy kínok közt vergődött Urunk, Jézus Krisztus földi élete utolsó szakaszában, amióta Péter főapostol előtt az Atya feltárta, hogy Mesterük „a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus megdicsérte Pétert, mert ez az alapigazság az egyetlen üdvözítő abban a közösségben, amelyet majd alapít. Megrémíti Pétert, és a többieket is, hogy Krisztus küldetése nehézzé vált, amikor az ősszülők, majd az egész emberiség egyre mélyebbre süllyedt a bűnökbe. Ezért Isten egyszülött Fiának Megváltóvá is kell lennie, mert az összes ember csak úgy válhat újra Isten fogadott gyermekévé, ha istenemberi szenvedésével és halálával megváltja a világot, az embereket. Amikor Péter és a többi apostol meghallotta ezt, elképedtek. Ők olyan Messiást vártak, aki győztes hősként mutatkozik be a történelemben, és világuralomra emeli szülőnépét, a zsidóságot. Hiába pontosította, kétszer újrázva Péternek és a többieknek, hogy „Jeruzsálembe kell majd mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad” (21) Nem hittek neki, és hogy vérző, megfeszített teste fenn függött a kereszten, egyre csalódottabban, egészen kiábrándulva nézték a tényeket. Elveszítették a hitüket Jézus istenségében, és hallani sem akartak a feltámadásról. „Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt”. (Lk 24,21) Jézus és Édesanyja, Mária maradt csak következetes vállalásához. Jézus működése kezdetén mondta: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellen a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kétannyira!” (Mt 5,38-41) íme, Ő már kettőt eddig teljesített, most jön a harmadik is: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. Ruháján sorsot vetve megosztoztak”. Lk 23,34) Ez utóbbit sok mással együtt már ősatyja, Dávid is megjövendölte: „Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, a gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek”. (Zsolt 22,17-19) Apostolai és gondozói talán mennének segíteni, de félnek az őröktől. Jézus pedig tudja: „így teljesedik be az Írás”. (Jn 19,24) Édesanyja mindezt már korábban jól megértette, hiszen kegyelemmel teljes lett a neve az angyal üdvözletétől kezdve.„Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és a szeretett tanítványa, így szólt anyjához: Asszony, íme, a fiad!  Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az Anyád! Attól az órától fogva a házába fogadta a tanítvány”. (25-27) Az Anyaszentegyház ezeket a szavakat úgy értelmezi, hogy Jézusnak nem lévén testvérei, Jézus gondoskodik édesanyjáról, amikor rábízza szeretett tanítványára. Amikor egyedül említi Jánost, akit Máriának fiaként kell majd segítenie, akkor az Úr minden embert az édesanyai gondjaira bízott. Ekkor Egyházunk hitét valljuk Mennyei Édesanyánkról. Ezen a katolikus meggyőződésen túl, mi magyarok örömmel és büszkén valljuk mennyei Királynőnknek is. Az édesanyás szeretetét élvezzük azóta, hogy népe jövőjéről töprengő fejedelmünk, Géza éjszakai látomásban részesült. Ebben ígéretet kaptunk a Mennyei Királynőtől, hogy különös Patrónánk lesz. Ezer év óta bizalommal szólítjuk így: MAGYAROK NAGYASSZONYA.