AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE 18.

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE
A Szenvedés nagy napja

Jézus így jellemezte az Ószövetség bezárása és az Újszövetség megkötése utáni lelkiállapotát: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet”(Mk 14,34) Az elfogatása utáni éjszaka pedig a sátán őrjöngésének előjátéka lett. „Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. Befödték a fejét, és kérdezgették: Találd el, ki ütött meg? És mindenféle szitkokat szórtak rá.”(Lk 22,63-65) a világtörténelemben az emberiség egy része ebben a tekintetben mindig és mindenütt egyformán gonosz: ha a fölöttük lévők közül lecsúszik valaki, mindegy, ki az illető és miért bukott velük egy szintre, azon ki lehet és ki is töltik a bosszújukat. A sértett tömeg nem okos és nem igazságos. „Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk. Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva az Isten hatalmának jobbján fog ülni”.Tehát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok. Mi szükségünk van még tanúkra? Magunk hallottuk a saját szájából” (Lk 22,66-71) a főpapoknak szóló ősi utasítás előírta, hogy ha a Messiás a földre jön, akkor a szolgáltban lévő főpapnak kell kikérdeznie: a személye a különböző ószövetségi szentírási helyeken leírt körülményeknek megfelel-e?„a főpapok és az egész főtanács bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása. Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened? Hallgatott, és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, s ezt mondta: Te vagy a Messiás, az áldott Isten Fia? „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin” A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek? Mind méltónak ítélték a halálra. – Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: Találd el, ki az! Még az őrség tagjai is arcul verték.” (Mk 14,55-65) Ezzel Jézusnak messiási szenvedése megpecsételődött. A főtanács ítélete megfellebbezhetetlen volt. Isten pedig Júdás után újra eltűrte, hogy a gonoszság a Golgotára juttassa az ártatlan Bárányt. S ezzel még nincs is vége a szenvedésnek. „Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak, és elhatározták, hogy halálra adják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak”. (Mt 27,1-2) Első pillanatra nehéz megérteni, hogy miért kellett ezt a határozatot meghoznia a főtanácsnak, hiszen egyöntetűen már korábban kimondták: Méltó a halálra! Lehetséges, hogy az éjszakai döntésük nem volt érvényes? Más, súlyosabb oka is lehetett: El akarták hárítani magukról a felelősséget, hiszen köztudott volt, hogy Jézusért rajonganak. Meg akarták fosztani attól a jogtól, hogy mint bűnöst, zsidó módon azonnal megkövezzék.