Nagyböjt negyedik vasárnapja

Nagyböjt negyedik vasárnapja

„ Ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen”

A katolikus Anyaszentegyház három hete lilába öltöztette papjait. A szentmisék bűnbánati szertartásában megszentelt hamut szórt papok és hívek fejére: „Ember, emlékezzél, hogy por vagy és porrá leszel!” Az ujjongó „Alleluja” az evangélium, az örömhír előtt azóta elmarad. Gyakran csendül fel bevonulási ének gyanánt ez a fájdalmas felszólítás: „Buzgó szívvel ünnepeljük Üdvözítőnk kínjait, Szívtörődve elkísérjük Golgotára lépteit” (Ho 57,1) Lényegében minden szentmise Jézus Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának jelenvalóvá tétele, de egész nagyböjtben fokozottan figyelünk erre a végtelen értékű ajándékra: „Ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában,úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök éljen”. A mai, nagyböjt negyedik vasárnapi ősi „Bevonulási ének” ennek a jézusi jó hírnek ad hangot: „Örvendezz, Isten népe!” (Iz 66,10) A próféta utolsó fejezetében írja ezt a száz év múlva hamuvá égő fővárosból Babilonba vonuló zsidó rabok vigasztalására: Hiába küldte hozzád prófétáit az Úr, hogy térj meg, bálványaid miatt elhagytad Istenedet. Most elveszett mindened. Most összetört minden reményed, hogy valaha visszatérhetsz földedre, és ott élhetsz Istened ölében újra boldogan. Örülj,bár nem érdemled meg, de a megígért Immánuel eljön, keblére ölel téged, és kínhalálával megvált titeket és az egész világot.„A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket is, bűneink miatt halottakat. Így kegyelméből kaptátok az üdvösséget. Feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, irántunk való jóságából. Kegyelemből részesültetek az üdvösségben, a hit által. Ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.  Isten ezeket előre elrendelte, hogy bennük éljünk”.(Ef 2,4-10) A magyar szabadság napján külön kellett örülnünk annak, hogy népünk szabadon jött hazánk földjére, vállalva ősi hite beteljesülését Krisztusban, a Nagyboldogasszony oltalma alatt Fiának, Jézusnak szolgálatát, hogy a keresztény Európáját minden körülmények között megvédjük az ellenségtől. Három nagy szabadságharcunkban ez talán nem kapott elég hangsúlyt. Most, amelyet az érvek villogásában vívunk, bátran vállaljuk önmagunkat és küldetésünket. Európa elvetette ősi Krisztus-hitét, mi hűek maradva hozzá, bízunk nemzetünk teljes feltámadásában.