HORTAI SZENT SZALVÁTOR

HORTAI SZENT SZALVÁTOR

 (1520-1567)

 
Barcelonától nem messze Colomba di Farnesben, egy kis faluban született szegény szülőktől. Egy ideig juhász volt, majd szüleivel együtt a falu kórházában lakott. Írni, olvasni nem tanult. Szülei halála után húgával, Bláziával Barcelonába ment s ott cipészinasnak állt, hagy húgáról gondoskodni tudjon. Mikor húga férjhez ment, akadálytalanul léphetett be Szent Ferenc rendjébe Barcelonában (1541). Nagy alázat, önmegtagadás, engedelmesség és imádságos lelkület jellemezte. A novíciátban Isten az ő tudta nélkül csodát művelt: annyira elmerült az imában, hogy elfeledkezett átadni a gvárdiánnak a konyhakulcsot, amit a szakács testvér rábízott - közben angyalok készítettek el mindent a reggelihez az érkező vendégek számára. A gvárdián elküldte volna, ha a csoda meg nem történik. Tortosa-ban egy beteg kisfiú gyógyult meg Szalvátor testvér imájára, emiatt a nép szentként kezdte tisztelni - ez elég ok volt arra; hogy tartományfőnöke még eldugottabb helyre helyezze. Ez újra és újra megismétlődött. 1547-ben helyezték Hortába, ahol kb. 12 évig maradt, itt történtek azok a tömeges csodás gyógyítások, melyhez foghatót nem ismerünk az Egyház történetében: naponta százával, néha ezrével jöttek az ország minden részéből a betegek (vagy hozták őket); a templomban Szalvátor testvér buzdította oket a bűnbánatra, a szentségekhez járulásra, a Szűzanya tiszteletére, aztán a Szentháromság nevében megáldotta őket, mire bekövetkezett a tömeges csodás gyógyulás.
Életírói a legnagyobb csodatevő szentnek tartják, ami nem túlzás. Itt ragadt rá a „Hortai” jelző. És itt kellett elviselnie a legnagyobb megaláztatást: tartományfőnöke a közösség elott a kolostori rend súlyos megzavarásával, felforgatásával vádolta s megkorbácsoltatta. Majd titokban, nevét is megváltoztatva (Alfonz) Reusba irányította, ahol egy keménykezű gvárdián lett a főnöke. Itt is megismétlődtek a csodák, de már nem olyan gyakran, mint Hortában. Innét Barcelonába helyezték, azzal a szándékkal, hogy majd az inkvizíció kideríti róla, hogy csaló, vagy a gonosz lélek által tesz csodákat. Az ellenkezője történt. Fényesen beigazolódott csodáinak hitelessége. Híre eljutott II. Fülöp királyhoz is, aki látni akarta. Majd Gandia hercege (Borgia Ferenc, a későbbi jezsuita szent) találkozott vele. Elöljárói azonban nem tűrték Spanyolországban, Szardínia szigetére, annak fővárosába, Cagliariba* helyezték, ott két évig működött mint alamizsnagyűjtő testvér, s itt is halt meg szent halállal márc. 18-án - ahogy azt hetekkel elobb megmondta. 1606-ban a Szentszék jóváhagyta, hogy Szalvátort boldogként tiszteljék, szentté avatása azonban csak 1938-ban következett be.
A két vak:
Hartában egyszer két vak kérte a szent segítségét. Szalvátor elküldte őket a montserrati Mária-kegyhelyre, ott kérjék a Szűzanya közbenjárását. Miután elmentek, közölte a mellette lévőkkel: „A két vak közül az egyik meg fog gyógyulni, mert hisz, a másik nem gyógyul meg, mert nem hisz.” (Úgy is történt.)

Imádság:
Istenünk, te Szent Szalvátort imádságos lelkülettel, alázattal, a Szűzanya iránti gyermeki tisztelettel s a csodatevés karizmájával tűntetted ki. Add, hogy pártfogására s erényeit követve eljussunk az üdvösségre. Krisztus, a mi Urunk által.