Nagyböjt negyedik hetének szerdája

Nagyböjt negyedik hetének szerdája

„Egyenlővé tette magát az Istennel”

A zsidók számon kérik Jézustól, miért mert szombaton gyógyítani, és parancsolni a meggyógyítottnak, hogy vigye az ágyát. Szerintük ez megsértése a szombatnak, és magának Istennek is, aki a nyugalmi napot elrendelte. Jézus, mintegy bevezetőül a következő okfejtéséhez, röviden ezt mondja: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.”(17) Vagy is: Atyámnál nincs szünnap, a világ fenntartása folyamatos, mert ha Ő egy pillanatra is megvonná isteni erejét, a teremtett világ visszahullana a semmibe. Én pedig Atyámhoz hasonlóan, vele együtt végzem ezt a fenntartást. A zsidók megértették, hogy Jézus magát egyenlőnek mondta Istennel. A szemükben ez újabb rossz pontot jelentett. Jézus azonban kifejti, hogy Ő valójában Isten egyszülött Fia. Érvel eme igazság mellett: Ő nem emberi személy, hanem isteni. Övé isteni, szellemi születése következtében az isteni értelem és akarat, közösen az Atyával, hisz ezeket tőle kapta. Egyszerre, egyformán gondolkodnak és cselekszenek. „A Fiú nem tehet magától semmit”(19) Az Atya teljhatalommal feltámasztja a halottakat, mert élet és halál Ura. Ezt teszi a Fiú is.(21) Az Atya az ítéletet a Fiúra bízta, hogy tiszteljék.(22-23) Aki Jézusnak hisz, az Atyának hisz.(24) Jézus az isteni, csak Istennek lehetséges tevékenységeket vonatkoztatja magára. A művelt zsidók ebből pontosan tudtak következtetni Jézus istenségére. El kellett volna azt fogadniuk, még ha emberi alakban élt is közöttük Jézus, hiszen a Messiásról sokat tudtak. Tagadásuk menthetetlen nagy bűn.