A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 7.

4.Tedd üressé szívedet, vess ki belőle mindent, ami teremtmény.

Desembraza el corazón y vacíá todo lo criado.
Miért kell őriznünk szívünket?

 
Aki az imádságra szánja rá magát – és ezeknek szól ez a Harmadik Ábécéskönyv – azoknak különösen is lényeges, hogy megzabolázzák, megfékezzék és börtönbe vessék szívüket, bezárva azt az örök csend cellájába, hogy ne kóborolhasson el, ahogy a bölcs tanácsolja: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet".Hogy ennek a mondásnak a mélységét kellően felfogjuk, figyeljük meg, milyen gondosan vezeti be azt Salamon. Hogyan mutatja be és méltatja előre, hogyan szítja fel a vágyat annak meghallgatására, és hogyan parancsol figyelmet, hogyan elmélkedik róla, és mielőtt kimondaná, int minket: "Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének."  Salamon mindezt azért mondja, hogy aláhúzza azt, amit mint minden emberi tökéletesség foglalatát ír le nekünk: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Ó, micsoda tömör mondás! Ó, milyen hatalmas tanítás! Ó, mindent érő kulcsszó annak, aki felfedezi! Ó, bár mindig a fülünkben csengene! Ó, bár mindig követnénk ezt a tanácsot! A lelki élet lényege, a törvény és próféták tekintélyét megalapozó mondás, Isten tökéletes törvényének összefoglalása!Hallja meg mindenki, akinek füle van,figyeljen erre a mondásra,mely oly mélységes, fennkölt, mindent átfogó,nagy jótéteményekkel teljes, oly alapvető,hogy szívünkbe kellene vésnünk,drágakövekkel kirakva betűit:"Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet."Nincs az az indok, nincs az a pénz, amiért feladnánk ezt a mondást nem érhet fel vele a világ összes filozófusa és bölcs embere, és a világ összes doktorai az összes Könyvükkel, tapasztalatukkal és mindennel együtt, amit valaha mondtak vagy leírtak, nem képesek úgy visszaadni az életet a testnek, mint ahogy ez a néhány szóképes életet adni a léleknek, amire pedig mindenek fölött vágyakoznunk kell. Mindez ne legyen meglepő a számunkra, mert a Szentlélek hozta el ezeket a szavakat az emberi szellemnek, és ő sugalmazta a föld legbölcsebb emberének, hogy azt mintegy belülről, önmagából hallotta, és mint Isten intését adta hírül: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Milyen szerencsés is az, aki meghallja és megőrzi ezt a mennyei kinyilatkoztatást, mert ezzel megkapta az elképzelhető legbiztosabb, legtömörebb, legátfogóbb és leghasznosabb oktatást, és világít, mint fény a sötétben, amíg a hajnal el nem jön, és Krisztus, az élet világossága, föl nem ragyog szívünkben, és immár ő őrzi azt, ő az az élet, mely belőle fakad. A sok tanulságos dolog közül, amit valaha olvastam, hallottam vagy átelmélkedtem, semmi nem hatolt be lényembe ilyen mélyen, semmi nem bilincselt le ennél erősebben, és semmi nem jut eszembe gyakrabban, mint ez az áldott mondás. Még ha meg is volna a tehetségem, hogy dicséretét megénekeljem, világosságát felfogjam, ékesszólását kifejtsem, még akkor se remélhetném, hogy teljes bölcsességét feltárhatom. Amikor a bölcs a fiának nevezi azt, akinek ezt a titkot kinyilvánítja, akkor tanúságot tesz mélységes szeretetéről, és elárulja, hogy ez a legjobb örökség, amit apa a fiára hagyhat, hiszen méltó, hogy egy apa átadja fiának, hogyan válhat jómódúvá. A bölcs ezt azzal tette meg, hogy kinyilatkoztatta ezt a felettébb hasznos mondást, és betöltötte minden apa szent feladatát, hogy fiát részeltesse a bölcsességben. Ezért kéri fiát, hogy hallgasson rá, mintha azt mondaná neki: "Mivel úgy illik, hogy mint apa oktassalak, ezért neked úgy kell hallgatnod, mint engedelmes fiú, lelked fülét alázatosan megnyitva, hogy azokon át befogadhasd ezt a fontos tanítást". (II. fejezet)

Sirák Fiának Könyve 82.

„Egyszer pára szállt fel a földről, és megáztatta a föld egész felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé” (Ter 2,6-7)

 
A kemény vörösagyag morzsái élő sejtekké lettek az Úr akarata szerint, kialakítva pillanat alatt a fejtől a lábakig remekül Isten akarata szerint kész embertestté, minden tökéletesen a célnak megfelelő alakban, bőrrel bevonva. Ekkor a semmiből, tehát elő nem készített lelket teremtett az Úr: a szellemi lelket. A lélekbe beleteremtette az emberi értelmet és akaratot, és az első ember személyét, aki majd a lélekkel együtt az élettelen orron keresztül az ugyancsak élettelen test kismillió sejtjébe szállva mindent élővé tesz, a testtel egyesülve öntudatra ébredve felnéz, feláll, él boldog ámulatban a környező gyönyörű világban az első ember: Ádám, a férfi. Amikor az Úr mindent átadott neki a nagyon régen kialakított paradicsomkertben, így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (18) A kigondolt segítőtárs testét Ádám oldalából kivett csontból alakította embertestté, majd a számára teremtett lelket ugyanúgy, mint Ádámét megteremtve beleleheli az asszonytestbe és nagy meglepetésként az álomból ébredező Ádámhoz vezeti. Két remek élőlény, amilyen eddig nem volt a földön. Minden növény és minden állat a tietek, uralkodjatok rajtuk! Öletekbe hullott ajándék Istentől. A láthatatlan lelketekben van a nagyon nagy érték, Isten legszebb adománya mindkettőtöknek: a lelketeket beragyogó kegyelem, a mennyei fény, amivel Isten fogad benneteket gyermekeivé és a mennyország örököseivé. Azt is elárulta még nekik: a csodálatos testeteket ti adhatjátok majd közös örömben a jövő gazdagítására, a föld örök örömére. És hozzáfűzte a legnagyobb örömforrást: Amikor közös szerelmetekből élni kezd az új ember, én teremtem neki is a lelkét, gyermekemmé fogadom és a mennyország örökösévé avatom a lelkébe teremtett megszentelő kegyelemmel. A csodálatos ajándékokhoz még a test örökös épségét is hozzácsatolta. A kert minden termését fogyaszthatták. „Aztán kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén” (2,9a) Ha majd sok évszázados földi életetek során a testnek nem lesz elég a földön termesztett gyümölcs, a természetes étkezéssel nem pótlódik valamelyik elhasznált sejt, akkor az élet fájáról biztos pótlást kaptok: levele (tea), gyümölcse mindent helyrehoz. Ha pedig lejár az általam kiírt földi életidő, átviszlek benneteket testestül-lelkestül az örök öröm és boldogság honába, a mennyországba. „De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”. (2,17) Ez viszont mégis megtörtént: a sátán kísértésére hallgatva Éva, majd ösztönzésére Ádám is bűnbe esett. Minden embernek meg kell halnia átmenetileg a világ végén bekövetkező feltámadásig. Ádám 930, Matuzsálem 969 évig élt.(Ter5,5.27) „Tiszteld az orvost,mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, ő majd meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, és legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Mutass be tömjén és lisztláng áldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség, mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe” (38,1-15)

Évközi 22 vasárnap

Évközi 22 vasárnap
MTörv 4, 1-2. 6-8; Jak 1, 17-18. 21b-22. 27; Mk 7, 1-8. 14-15. 21-23
„Minden jó adomány és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá”

Az emberi történelem minden értéke ezt bizonyítja: „Minden jó adomány és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, és még árnyéka sincs a változásnak” (Jak 1, 17) Az első igen nagy ajándék, amit felfogunk a minket körülvevő és éltető világban, maga a teremtett világ. Akadtak elég sokan a történelem folyamán, akik megpróbáltak „tudományos elméleteket” kiokoskodni a világ eredetére vonatkozólag. Egyetlen szabályos magyarázat van rá: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) a semmi helyére csak a tudott valamit adni, aki maga nem szorul létesítő okra. Az élettelen anyagból életet előhozni nem lehet emberi erővel. A tudós világ millió élőt jellemez, de képtelen megmondani, mi az élet. Mózes, aki látomásban végignézte a teremtést, az élet megteremtését nem láthatta. Így hallotta a Teremtő parancsát: „Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket!” (20) Végül hallja, amit a földi élők, megkoronázásáról mond az Úr: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!”(26) Azt is hallja a nagy látnok: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (2, 15) Mindez fölülről jött adomány, ajándék. Alulról, a pokol fenekéről csak átok és romlás jutott hozzánk. Az ember, az Isten képére teremtett gyönyörű lény, legádázabb ellenségére, a pokol fejedelmére hallgatva összetörte saját jó sorsát. Elhitette Évával, hogy ha vétkezik, Isten lesz belőle. Bukott, szerencsétlen, boldogtalan valaki lett belőle és azzá tette fajtáját is. Elhasználja a földet és tönkreteszi, energiáját elpazarolja, élővilágát kipusztítja, saját fajtáját is leigázza. Ez a sok rossz, nem felülről jön. Isten irgalma jön onnan. Megígéri majd el is, küldi a Megváltót. Egyszülött Fia a feláldozott Szabadító. Mi az emberiség nagy részének a válasza? „a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta, a tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet” (Jn 1, 5. 11. 16) Jakab apostol figyelmeztet bennünket, akik már tudunk a felülről kapott ajándékokról: „Fogadjátok ezért tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, amely képes megmenteni lelketeket. A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg” (Jak 1,22) a hit a szívben csak megigazulásra elég, üdvösségre nem! Ahhoz kell, hogy kívülről is megvalljam, és tettekre is váltsam: „Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztának maradni a világtól”(27) Nyomorult ember millió számra van, a világ pedig, amely nyomorunkat okozza, undorító. Hívjuk segítségül a sárkánytipró Jézust (Ter 3,15) és a csalárdság taposóját, Boldogasszonyunkat. (Jel 12, 1)

BOLDOG SAXOFERRATOI PÉTER

BOLDOG PERUGIAI JÁNOS és SAXOFERRATOI PÉTER

 vértanúk

 (1231)

Vértanúságuk leírása Szent Antonin (1389-1459) Krónikák könyvéből való. Hogy mennyi ebben a történelmi valóság és mi a legenda, nehezen állapítható meg. Hogy XI. Kelemen 1700 körül évszázados tiszteletüket jóváhagyta, nem jelenti azt, hogy a Szent Antonin Krónikájában szereplő adatokat is szentesítette, csupán vértanúságukat erősítette meg. A Krónika szerint: Jánost (aki pap volt) és Pétert maga Szent Ferenc küldte Spanyolországba. Eljutva Teruelbe, a ferences kolostorba, igehirdetésükkel és imáikkal Krisztus jó illatát árasztották. Aztán a móroktól lakott Valenciába mentek, ahol egy Azotus nevű hírhedt keresztényüldöző uralkodó uralkodott. A két ferences hitbuzgóságtól és a vértanúság vágyától hajtva bement Valenciába és ott a szaracénoknak Mohamed vallása hamisságáról prédikáltak. Amikor erről Azotus hallott, elfogatta és börtönbe záratta őket. Sok ígérettel próbálta őket hittagadásra és saját vallására való áttérésre bírni. Amikor ok erre nem voltak hajlandók, elrendelte,hogy Valencia főterén fejezzék le őket. Mindez 1231-ben történt. Sírjuknál azonban csakhamar csodák történtek. Abban az időben Jakab aragóniai király harcban állott Azotussal. Azotus tapasztalta, hogy a két ferences vértanúsága óta egyre csak vereséget szenved a keresztényektől. Amikor már igen szorongatott helyzetben volt, tárgyalásba kezdett Jakab királlyal Valencia átadásáról és saját megtéréséről. Jakab király meg is ígérte, hegy ha megtér,maradhat palotájában. Valencia bevétele után Azotus valóban megkeresztelkedett, sőt palotáját felajánlotta a ferenceseknek kolostorul. „Hitetlenségemben - mondta - megöltem testvéreiteket, amit szívből sajnálok. Kárpótlásul vegyétek palotámat, melyben oly sok vértanú vére folyt, úgyhogy ezt a helyet a vértanúk vére szentelte meg. Tegyétek e megszentelt helyet kolostorrá”. Így ezen a helyen áll ma a ferencesek. kolostora.

„Dicső Király, a vértanúk kezedből kapnak koszorút,

a földi létet megvetik s te otthont az égben adsz nekik.

Füledbe, Urunk, jusson el szavunk, mely kérőn esdekel:

míg győztes dalunk énekel, minden vétkünk töröljed el.”

Himnusz a vértanúk zsolozsmájából.

Imádság:

Istenünk, támogasson minket Boldog János és Péter vértanú közbenjáró imája, és adjon nekünk erőt, hogy Fiad evangéliumához hűségesen ragaszkodjunk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.

Sirák Fiának Könyve 81.

Igazi és hamis bölcsesség

 
„Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása. Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: a jó és a gonosz, az élet és a halál, valamennyi fölött a nyelv uralkodik” (Sir 37,16-18) Régi szép és igaz bölcseleti alaptétel:„Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu” (Semmi sincs az értelemben, ha csak előbb előtte már nem volt meg az érzékeinkben”) A zsidó bölcselő a gondolatsornak ezt a kezdő lépcsőfokát nyilván nem ismerte, azért nem említi. Valószínűleg az élete még nem arra az időre esett, amikor az egykori zsidó ország területe még a görögök birodalmához tartozott, és a Makkabeus szabadságharcok idején Makkabeus Júdás hadvezér a rómaiakkal szövetséget keresett a görögökkel szemben. Ebben az időben még nem ismerhették a római velős mondásokat. Minket pedig a történelem ismerete arra kötelez, hogy ne a második, hanem az első lépcsőfokra lépjünk. Így tehát az érzékelést követő értelmi munka elkezdődhet. Nekünk, magyaroknak talán kicsit meghökkentő a következő verssor: „Minden tervnek a szív a gyökere” Mi erre a megállapításra nem gondolunk soha. A magyar embernek is fontos központ a szív, de mi nem a gondolkodás gyökerének valljuk a szívünket, hanem a szeretet központjának. A zsidó meggyőződés itt különbözik a mienktől. A rákövetkező versben a gondolkodásuk teljes mechanizmusára rávilágít az alábbi mondat: Négy ág hajt ki belőle: a jó és a gonosz, az élet és a halál. (17-18a) a jó az, ami megfelel a céljának. Ha mindig ez érvényesülne, akkor az igazi bölcsesség remeklését jelentené ez és áldás lenne az érintett emberekre. De a bölcs azonnal odagondolja és figyelmezteti olvasóit, hogy az emberi szívben ott lapul a bölcsesség ellentéte is: a gonoszság, ami az egész életen át a mennybe küldött szeretet-gyakorlatok helyett a bűnök, a rosszakarat termését jelenti. Ezt ismétli meg az író: „az örökélet helyett a megcsontosodott rosszakarat, vagyis az örök halál. Az író még hozzáfűzi: de valamennyi fölött a nyelv uralkodik” (18b) Mit akar ezzel a megjegyzéssel hangsúlyozni Sirák fia? Azt, amit kétszáz év múlva az ifjabb Szent Jakab apostol ír levelében: „Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók, lenni: hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek is hajtják őket, a kis kormány oda irányíthatja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagyerdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni: az tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, s vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem lenne szabad így lennie!” (Jak 3,1-10)„Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan. Van szépen szóló ember, aki gyűlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész. Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, ő meg híjával van minden bölcsességnek. Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama. Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse. A bölcset az áldás bőven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják. Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma. Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad” (Sir 37,19-26)

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 6.

3.Vak, süket és néma legyél, és mindig szelíd.Ciego y sordo y mudo deves ser, y manso siempre.
Nem tudjuk megismerni Istent úgy, ahogy van

 
Aki felfelé halad a szemlélődés hegyén: inkább őt mozgatják, mintsem ő mozgatna; inkább hatást szenved, mintsem ő hatna. Semmi haszna sem lesz abból a tudásból és megértésből, ami a lélek szeme a dolgok látására. A magas szintű szemlélődés az istenségre irányul, és ez nem ismerhető meg sem érzékszerveink által, sem a lélek lelki érzékszerveivel, mert míg a lélek a halandó testtel van összekapcsolódva, minden tudásnak, amit kap, először a testi érzékszerveken kell áthaladnia. Mivel Urunk, Istenünk tiszta szellem, ezért nem ismerhető meg a lélek lelki érzékszerveivel, amíg a lélek a test rabja, és a test és szellem közti kapocs arra kényszeríti, hogy mindent a test révén ismerjen meg. Ez a nyomorúságos, testhez kapcsolódó lélek a szemlélődésben nem dolgozik olyan szabadon, mintha már felszabadult volna, ahogy ezt látjuk Illés jelenetében is, aki felment az Isten hegyére, ami a szemlélődés, és ott befödte arcát a köpenyével, hogy ne lássa Istent, aki leereszkedett a csúcsra, hogy megvigasztalja . A szent próféta jól tudta, hogy testi szemeivel nem láthatja a láthatatlan Istent, és ezért vakká akarta tenni magát, amikor köpenyével befödte arcát, bemutatva, hogy az ő világossága és megértése nem emelkedhet magasabbra, mint Isten Emberségének köpenye. Megváltó Krisztusunk mondta: Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet. Bár a lélekben van ősi tudás Istenről, a bűn miatt azonban ez elásva rejtőzik. Amikor ugyanis ősszüleink kinyitották a szemüket, elveszítették az áldott vakságot, amit a bűn előtt élveztek, és leírhatatlanul magas fokban birtokoltak. Helyébe jött a mi nyomorúságos vizsgálódásunk az ember dolgai körül. A Prédikátor kommentárja nyomorúságosnak nevezi, nem azért, mert maga a gyakorlat bűnös, hanem mert a hatásai azok, mivel akadályozza az imádságot és Isten fennkölt, lelki dolgainak szemlélését. Isten szemlélésének vágya olyan silány, olyan lanyha és élettelen lesz a lélekben, hogy Urunknak kell ráfújnia a szív titkos parazsára a kegyelem leheletével, mert e külön kegyelem nélkül nem jutunk többre, mint hogy saját vakságunkat felismerjük. Isten úgy rendelte, hogy akik a templomon kívül állnak, azok halálbüntetés terhe mellett ne lássák a szövetség ládáját, és szigorúan végrehajtotta ezt a rendeletet, amikor a bétsamiták kibontva látták azt.  Jobb lett volna nekik, ha inkább vakok, mint hogy látják a ládát, mert látván meghaltak. Isten azért rendelt ilyen szigorú büntetést, hogy elítélje azok tévedését, akik azzal az igénnyel léptek föl, hogy ismerik Isten lényegét, és ebben a halandó életben színről-színre látják őt, a teremtmények tükrének közbejötte nélkül, melyekben ragyog. Az Úr adja meg, hogy ma se merészelje senki ezt állítani! Zabolázzák meg beszédüket a jámbor, de tudatlan emberek, és ha egy kis fényhez jutottak Istentől, ne tulajdonítsanak jelentőséget kinyilatkoztatásaiknak, és ne szaladjanak rögtön fűhöz-fához, Istenről beszélve, de többet, mint kellene. Mindeközben inkább azon vannak, hogy csodálják őket, és nem hogy tanítsanak másokat. Amit a szemlélődéseikről mondanak, azt jobban is ki lehetne fejezni, ha pedig nem tudják, hogyan kell azt értelmezni, akkor inkább maradjanak csöndben és ne mondjanak semmit, hiszen a lelki dolgok nyelvezete láthatóan nem az övék. Ami a szemlélődést illeti, utánozd inkább a vakot, ahogy másokkal bánik: vagyis, ne verd nagydobra, és akkor sok mindent élvezhetsz majd, amit nem lehet megmagyarázni. Isten egyik ajándéka a kegyelem, és ismét másik ajándéka az, ha valaki képes meg is érteni az előbbit. Ha csak az első ajándék jutott ki neked, nyugodj meg és élvezd azt, ha pedig mindkettő, akkor mérsékeld beszédedet, mert egy nem jó szellemtől eredő indíttatás kimondathat veled olyat, amit később, amikor már jobban átgondoltad, mélyen megbánsz. Jobb azért bánkódni, hogy csöndben maradtál, mint azért, hogy szóltál, mert az elsőre még van orvosság, de a másodikra nincs. (II. fejezet)

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János vértanúsága
Jer 1,17-19;Mk 6,17-29

Az Anyaszentegyház Jeremiás próféta meghívásának egy részletét idézi Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapján. A küldetéstől megrettent próféta előbb szabadkozik, hogy ne küldje őt az Úr ilyen megbízással Jeruzsálem lakosaihoz: „Ne mond azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok és megoltalmazlak, az Úr mondja ezt neked” (Jer, 1,7-8) Hozzáfűzi: Ha megteszed, és hallgatnak rád, akkor a bálványimádás iszonyatos bűnében sínylődő jeruzsálemiek megmenekülnek a szörnyű csapásoktól, amelyeket bűneik miatt készülök rájuk árasztani. Ha nem hirdeted nekik utolsó figyelmeztetésemet, akkor te is oka leszel hazád pusztulásának. Hatszáz évvel később egy idős zsidó papnak angyal jelent meg, és tudtára adta, hogy idős kora ellenére édesapa lesz, mert az ugyancsak idős feleségét termékennyé teszi az élet Ura. Születő fiának kell bemutatnia majd harminc év múlva a világ Megváltóját, a Messiást, hogy az emberek bűnbánatot tartva tisztuló szívvel várják a megváltás beteljesülését. Az idős pap nem hitt az angyalnak, ezért kilenc hónapra megnémította az isteni követ. Az előre hirdetett fiú pedig megszületett, három éves korától kemény kolostori élettel készült küldetésére. Amikor az idő elérkezett, sokszoros tanúsággal kiállt a harminc évessé felnőtt Názáreti Jézus mellett. Az Isten ügye melletti kiállást nemcsak akkor vállalta, amikor tisztelőinek tömege körül vette, hanem akkor is, amikor Isten parancsainak védelme miatt börtönbe vetette Heródes király. Sőt akkor is, amikor a Jézus által rókának minősített király gyáván halálra ítélte és azonnal elrendelte az ítéletet végrehajtását. Jézus felmagasztalta Keresztelő Jánost: „Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs aki, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában (Jézus egyházában) azonban a legkisebb is nagyobb nála”.(Lk 7,28) a Gondviselés a magyarokat az utolsók között fogadott be az Isten országába. Őseinket az új hazánkban tanította meg arra, hogy nem elég az üdvösségre az egy Istenbe vetett hit. Csak az a hit, amely már ismeri és elfogadja a Szentháromságot és a Második Isteni Személy megtestesülését, a nagylelkű szeretetét, amellyel magáras vállalta fogadott testvérei, az emberek minden bűnét, ezek bocsánatáért 16-18 órás szörnyű szenvedéseket tűrt el és meghalt bűneink bocsánatáért a keresztfán. Ránk bízta a keresztény Európát, Szent Pál szerint Krisztus titokzatos testét, hogy védjük minden ellenségtől. Ezt a küldetést teljesítettük hűségesen fél évezredig. Akkor ezen a napon, Keresztelő Szent János fővételének ünnepén Mohács mellett iszonyú csatában sok ezer magyar testvérünk holtan maradt a csatatéren. Meghalt a fiatal II. Lajos király, és 150 éves hódoltságban megnyomorodott az ország, amelyről a költő ezt a szomorú verssort írta később: „oh, nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma, birtoka, Magyar tenger vízében hunyt el Észak, Kelet s dél hullócsillaga” (Petőfi Sándor: A Hazáról) Megváltónk súlyos szenvedései nem maradhattak ki a kereszténység újabb megpróbáltatásainak sorából. Csak ez a teljes krisztusi sors ígérhet új jövőt nekünk is, Egyházunknak is. Fogadjuk el.