Évközi 22 vasárnap

Évközi 22 vasárnap
MTörv 4, 1-2. 6-8; Jak 1, 17-18. 21b-22. 27; Mk 7, 1-8. 14-15. 21-23
„Minden jó adomány és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá”

Az emberi történelem minden értéke ezt bizonyítja: „Minden jó adomány és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, és még árnyéka sincs a változásnak” (Jak 1, 17) Az első igen nagy ajándék, amit felfogunk a minket körülvevő és éltető világban, maga a teremtett világ. Akadtak elég sokan a történelem folyamán, akik megpróbáltak „tudományos elméleteket” kiokoskodni a világ eredetére vonatkozólag. Egyetlen szabályos magyarázat van rá: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) a semmi helyére csak a tudott valamit adni, aki maga nem szorul létesítő okra. Az élettelen anyagból életet előhozni nem lehet emberi erővel. A tudós világ millió élőt jellemez, de képtelen megmondani, mi az élet. Mózes, aki látomásban végignézte a teremtést, az élet megteremtését nem láthatta. Így hallotta a Teremtő parancsát: „Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket!” (20) Végül hallja, amit a földi élők, megkoronázásáról mond az Úr: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!”(26) Azt is hallja a nagy látnok: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (2, 15) Mindez fölülről jött adomány, ajándék. Alulról, a pokol fenekéről csak átok és romlás jutott hozzánk. Az ember, az Isten képére teremtett gyönyörű lény, legádázabb ellenségére, a pokol fejedelmére hallgatva összetörte saját jó sorsát. Elhitette Évával, hogy ha vétkezik, Isten lesz belőle. Bukott, szerencsétlen, boldogtalan valaki lett belőle és azzá tette fajtáját is. Elhasználja a földet és tönkreteszi, energiáját elpazarolja, élővilágát kipusztítja, saját fajtáját is leigázza. Ez a sok rossz, nem felülről jön. Isten irgalma jön onnan. Megígéri majd el is, küldi a Megváltót. Egyszülött Fia a feláldozott Szabadító. Mi az emberiség nagy részének a válasza? „a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta, a tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet” (Jn 1, 5. 11. 16) Jakab apostol figyelmeztet bennünket, akik már tudunk a felülről kapott ajándékokról: „Fogadjátok ezért tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, amely képes megmenteni lelketeket. A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg” (Jak 1,22) a hit a szívben csak megigazulásra elég, üdvösségre nem! Ahhoz kell, hogy kívülről is megvalljam, és tettekre is váltsam: „Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztának maradni a világtól”(27) Nyomorult ember millió számra van, a világ pedig, amely nyomorunkat okozza, undorító. Hívjuk segítségül a sárkánytipró Jézust (Ter 3,15) és a csalárdság taposóját, Boldogasszonyunkat. (Jel 12, 1)