Évközi 22. hét csütörtök

Évközi 22. hét csütörtök             
Kol 1,9-14;Lk 5,1-11

„Amióta erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. Így majd az Úrhoz méltón éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és Isten ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok, és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban, kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Bene nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát”. (Kol 1,9-14) Szent Pál apostol az Epafrász által ismertetett isteni igazságokat mélyebben akarja megvilágosítani, „hogy akaratát teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel”Ez fontos gondolat, mert erre a mély magyarázatra a legújabb időben nagyon ritkán kerül sor. Kevés az idő a hit oktatására, pedig a ma emberének szüksége van a bölcsességre, hogy tisztába jöjjön avval, hogy az Atya fogalma milyen fontos igazságokat rejt számunkra. Megtanultuk, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk, hogy az angyalokat is Isten teremtette. Ők tiszták és szentek, mert csak lelkük van, benne értelem és akarat. Akik kiállták a kezdeti próbát, azok elnyerték a megszentelő kegyelmet. A mennyországba kerültek, és mind a kilenc angyali kar szolgálja Istent, akit azóta is boldogan látnak. Mi, emberek nemcsak lelket kaptunk, hanem gyarló testet és emiatt a földön kell élnünk egy ideig. A testünk bűnre hajló, ezért az Isten Fiának meg kellett testesülnie, hogy tudjon szenvedni és meghalni és ez által megválthasson bennünket. A szombathelyi Ferences Hittudományi Főiskolán hallottuk először, hogy világhíres rendtársunk, Boldog Duns Scott János atya azon a kérdésen töprengett, hogy lehetséges az, hogy a Fiúisten azért lett emberré, mert az emberek vétkeztek és csak akkor lehettek újra Isten fogadott gyermekei, a Fiúisten fogadott testvérei,amikor megtörtént a megtestesülés és a megváltói kereszthalál. Duns Scott szerint lehetetlen, hogy a bűn legyen kiváltó oka a nagy ajándéknak, a megtestesülésnek. Azóta sokszor olvastam és igen nagy örömmel magyaráztam azoknak, akik érdeklődtek a hit mélyebb titkai felől. A Mennyei Atya örök terve volt a megtestesülés, és a Fiúisten az Atya terveivel egyetértve az iránta és jövendő embertestvérei iránt táplált szeretetből vállalta a megtestesülést. Legyünk egyre tökéletesebb ismerői Isten titkainak. Ezek örök és boldogító igazságok.