A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 10.

5.Vizsgálódj, szerezz tapasztalatot, és egyre javítsd, amit csinálsz.

Examina y hazte experto, y afina tus obras todas.
Miért kapjuk a belső örömet?

 
Azzal szeretném bebizonyítani, hogy a mennyei dolgok megízlelése nem ideig való jutalom és nem elköszönés az örök jótól, hogy a Szentírásban található érvet hozok, miszerint az olyan ideig való jutalmakban, amelyek megfosztanak minket az örök jutalomtól, csak a gonoszoknak van részük: "Mi részünk van Dávid házában, és miféle örökségünk Izáj fiában?" Amikor ez a nép megvetette Dávid házának örökrészét, akkor valójában az örök jókat vetették el, és Izáj fia örökségének semmibe vevése Krisztus kegyelmeinek elutasítása, aki által kellett volna részesülniük az örökségben. A Szentháromság Izajás szavait alkalmazza ezekre: "Ha kegyelmet is kap az istentelen, nem tanul igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem látja meg az Úr dicsőségét."Isten megszánja az istentelen embereket, ad neki valami jutalmat, bár ideig valót, amit nem is érdemelnek meg. Mivel a földi jutalmak az embert a felé az ország felé vonzzák, ahonnan a jutalom származik, Isten megállapítja, hogy az ember nem tanul igazságot, mert gonoszságában azt is rosszá teszi, ami önmagában jó. Miután gonoszságot művelt az igazak földjén, ami az Úr Egyháza, nem látja meg Isten dicsőségét, szennyes szíve és silány szolgálata a megérdemelt jutalmat kapja, az igazak viszont, akiknek a szíve mentes a világi aggodalmaktól, megízlelik a dicsőséget a szemlélődés gyönyörűségében. Ha Isten azzal akarna jutalmazni valakit, hogy csak mennyei dolgokat ízleltet meg vele, az áhítat szellemét és ajándékát, akkor maga az Úr adna alkalmat neki arra, hogy az így megjutalmazott ember megpecsételje a szerződést, és arra vállalkozzon, hogy örök javakban legyen része. Ha a megízlelés kedvet csinál neki, akkor megkeresi a módját, hogy még többhöz jusson, és félretesz minden más gondot ennek során, amikor pedig felfedezi az utat Isten parancsolataiban, engedelmeskedik azoknak, és csatlakozik Dávidhoz, így szólván az Úrhoz: "Késztetem a szívem, hogy megtegye igazságodat a jutalomért". Így fogja tudni megvásárolni az Isten országát, amely, mint kifejtettük, megvehető. Bevallom, és igazán hiszem, hogy sok bűnös tér Istenhez azáltal, hogy vágyakozik az isteni édességre, és már leírtuk, milyen nagyszerű tud lenni ez a vágyakozás, és mennyire bíztatnak rá a szentek. Nem gondolom, hogy Isten valaha is megadja ezt jutalmul olyanoknak, akik a kárhozatra rendeltettek, mert őket a hús gyönyöreivel, földi gazdagsággal és világi tisztségekkel fizeti ki. Persze azt sem tagadom, hogy Isten megtehetné ezt, mert az ő Fölsége számára semmi sem lehetetlen. Azt is gondolom, hogy a pokolban sokan vannak, akik valamikor Isten barátai voltak, és élvezték szeretetét és kegyelmét. Sok nagy gyönyörűséget kaptak Istentől, de nem azért, mert Isten ezt búcsúajándéknak szánta nekik. Nem hinném ezt, ha a Szentírás nem állítaná, és ami a másik elméletet illeti, nyitva áll a kétely előtt, azért nem szabad igaznak tartanunk. Ha viszont az ő Fölsége engem a pokolra szánt, mint ahogy rengeteg bűnöm miatt ezt érdemelném, akkor alázattal kérem Fölségét, hogy ha valaki mással ilyen fizetséget alkalmazott, akkor velem is tegye meg, hogy legalább egy pillanatig élvezhessem az isteni szeretetet, amire ez a fizetség állhatatosan sarkallja a jámbor ember szívét. Csupa ostobaság lenne azt mondani, hogy a szemlélődés gyönyörűségét olyan is élvezheti, aki halálos bűnben van. Ahogy minden ajándék esetében, ha eltűnik belőle a szeretet, ami Szent Pál szerint egyedül üdvözít, a többi semmivé válik. Ez az érv a szemlélődőkben ne keltsen nagyobb félelmet, mint bármelyik keresztényben, és inkább válaszoljanak azzal, hogy a lelki gyönyörűség az Úrban nagyon édes, gyöngéd az istenfélőkhöz, és a halálos bűn kivédésében csak a szeretet hatékonyabb nála. Betűnk második részének elejéhez visszatérve látjuk, hogy az olyanok, mint Elizeus, aki a lélek kétszeresét kapja az Úrtól minden erőfeszítés nélkül ismerik a kapott kegyelmet, mert ezzel megkettőződik a lelkük, szétárad akaratukban és megvilágosított értelmükben. Ha a kegyelemnek csak egyszeres lelkét kapod meg, próbálj úgy válni gyakorlottá, hogy finoman dolgozol: vagyis, az egyik kegyelem megértését vezesd le a másikkal való összehasonlításból, felhasználva az ésszerű feltevés és megfontolás módszerét, ami különböző lehet aszerint, hogy milyen kegyelmeket ad az Úr Jézus Krisztus. Ne lepődj meg azon, hogy azt mondom: "különböző kegyelmek", mert ismertem valakit, aki egy évig minden napkülönböző kegyelmet kapott, de nem adatott meg neki, hogy értelmezni tudja, mert Isten úgy helyezte bele ezeket keblébe, mint ahogy a dinnye magjai vannak a gyümölcsben, lelkének szájába pedig csak az ízlelés alapján adta. Világos, hogy ha képzett lett volna és jól megvizsgálta volna az ajándékot, nagyon tapasztalttá vált volna lelki dolgokban, bár a második ajándéknak híjával volt. Az ilyen tapasztalat nagyon hasznos nemcsak az egyén, hanem az egész Egyház számára, mert ez által az Egyház gyógyítja és vigasztalja azoknak a lelkeknek a sokaságát, akik lelki kísértést, kételyt és belső kifáradást szenvednek el az ördögtől. Hogy bemutassam, mennyire jól jöhet az ilyen tapasztalat, ismertem egy embert, aki egyszer megvigasztalt egy ördögtől megszállottat. Bár ő maga nem volt megszállott sem akkor, se soha előtte, mégis elmagyarázott mindent, amit az ördög véghezvitt abban a másik emberben, mindent, amire késztette, és ahogyan a lelkével elbánt, és az illető megerősítette, hogy tényleg így volt. A vigasztalást adó ember nem kinyilatkoztatás alapján beszélt, amit Istentől vagy az ördögtől kapott volna, viszont emlékezett a kegyelem által benne véghezvitt lelki dolgokra, amiket gyakran érzett, és összehasonlítás, levezetés és szembeállítás alapján képes volt kikövetkeztetni mindazt a rosszat, amit a másik az ördögtől elszenvedett. A különböző kegyelmekre vonatkozóan én, arra bíztatlak, hogy gondosan elemezd és hűségesen vizsgáld meg utólag, mit kaptál, és azután mi ment végbe benned, sorba mindent. Előfordul majd, hogy megijedsz attól, ami jó, ahogy Heródes is félt Szent Jánostól, akinek a neve azt jelenti: "kegyelem", de csak a tapasztalat hiánya visz rá, hogy félj egy olyan kegyelemtől, amit szeretned kellene. Máskor túlbecsülsz majd egy kisebb kegyelmet és alábecsülsz egy nagyobbat. Ismét máskor olyasmit hangsúlyozol, ami valójában semmi; de ne ijedj meg, mert ha a szándékod tiszta, nem követsz el bűnt. Ahogy egy nagyon szent ember egyszer elmagyarázta nekem: ha az ördög arra akar rávenni, hogy a rosszat jónak gondold, a csalás hamar kiderül, mert Isten, ahogy Szent Pál mondja, hűséges, és nem engedi, hogy a tévedés megmaradjon, és a kockázat sem lesz nagy, mert a lélek előbb-utóbb gyanítani kezd valamit, és a jó tanácsadó is segíthet. Ezt az egy tanácsot viszont mindenképpen tartsd meg: Ha érzed a kegyelmet lelkedben, akkor ne kezdj vizsgálódni vagy elemezni, hanem nyisd meg szívedet az Úr ajándéka előtt, és a képzelődés csapongásának porát letörölve, teljes szeretettel fogadd el a belső kegyelmet, úgy, hogy ha meg kellene halnod a kegyelem megtapasztalása közben, akkor sem félnél a testi halál elszenvedésétől. Erre gyakran szükséged lesz, mert mi kicsinyek vagyunk, Isten pedig hatalmas és erős, de ne félj lemenni a mélységbe, ha pedig félnél, ne törődj vele. Ha tűzön kell átmenned a kegyelemért, akkor se ijedj meg, még ha úgy is tűnik, hogy elemészt. Minél inkább meghalsz és megsemmisülsz, annál jobb, mert bár a tested lankad, lelked viszont gyógyul. Fogadj el mindent, ami a belső imában meglátogat, abban a hitben, hogy csak Isten kezéből jöhet, és ne aggódj amiatt, hogy valójában mi is történik veled, hanem bízzál Istenben. Ha nem így teszel, ha nekiállsz elemezni és megint újra elemezni, akkor elveszíted a kegyelmet, ami munkál benned, és ami nem akarja, hogy ránézzél, ahogy az Énekek éneke mondja.Öleld át karoddal, szeresd szíveddel, hallgass rá füleddel, ízleld nyelveddel, nyílj meg előtte testestül-lelkestül.(IV. fejezet)