Az előző részlet ujjongásra biztatja az ószövetség bölcs remek íróját
„Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!” (Sir 39,35) A mai megnyilatkozásának találó alcíme viszont: „Az ember nyomorúsága” Aki szívesen olvassa a Bibliát, az nem lepődik meg ezen a látszólagos súlyos ellentmondáson. A bibliai teremtéstörténet 1-2. fejezete más-más szemszögből láttatja a Boldog Istent, aki a föld urának teremti az embert: „Alkossunk embert, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai. a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászók fölött, amely a földön mozog”(Ter 1,26) A mai tudományos álláspont szerint a csillagvilág kora évmilliókban mérhető. Ezt a természettudós megállapítást erősíti meg a Mennyei Atya 1932.júl.1-i nyilatkozata:„Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot”. (Az Atya szól gyermekeihez,23) A Biblia ezért tér vissza a témához: „Egyszer pára szállt fel a földről, és megáztatta a föld egész felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,6-7) Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meg kell halnod. Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő’. (2,15-18) Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be az egész földet” (Ter 1,28) Ezek voltak Isten rendelkezései, az emberek földi boldogságának feltételei. A sátán elcsábította Évát, aki evett a tiltott fáról, adott a férjének is, és ezzel megszűnt a földi áldás: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad.” (3,17) Ezt jelzi Sirák fia: „Igen nagy vesződség minden ember sorsa, Ádám gyermekei nehéz igát húznak, attól a naptól, amikor megszületnek, míg vissza nem térnek mindenek anyjához (vagyis a földbe). Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása, kezdve azon, aki magas és dicső trónon ül, le addig, aki porban és hamuban kuporog: attól, aki koszorút és bíbort visel, addig, aki bőrökből készíti ruháját, csak harag, féltékenység, bánat, ijedelem, halálfélelem, viszály és veszekedés. A pihenés idejében ágyán fekve is álmok zavarják elméjét. Ha pihen is egy kicsit, csak egy pillanatig, s máris ébren alszik, mint világos nappal. És menekül lelke álomképeitől, mint aki megszökött üldözői elől. Mikor megmenekül, akkor feleszmél, s csodálkozik, hisz nem volt mit félnie. Az embertől az állatig minden élőlényre, de a bűnösökre hétszeresen is halál vár és vérontás, küzdelem és pallos, kiirtás, pusztulás, éhség és szorongatás. Mindez a bűnösök miatt van így, és miattuk támadt a vízözön is. Ami a földből lett, mind visszatér a földbe, s ami a vízből ered, az a tengerbe ömlik.”(Sir 40,1-1) „A megvesztegetés és hamisság eltűnik, de az őszinteség örökre megmarad. Mint a patak elenyészik a gonosz vagyona, vagy mint zápor idején az égzengés. Örül, amikor kinyitja a kezét; ám a bűnösöknek pusztulás a végük. A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert istentelen, sziklába ereszti gyökerét. Minden fűnél előbb tépik le a kákát, amely a vízben áll, vagy a folyó partján. A jóság olyan, mint az áldott paradicsom, és a jótékonyság örökre megmarad” (40,12-17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése