A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 7.

4.Tedd üressé szívedet, vess ki belőle mindent, ami teremtmény.

Desembraza el corazón y vacíá todo lo criado.
Miért kell őriznünk szívünket?

 
Aki az imádságra szánja rá magát – és ezeknek szól ez a Harmadik Ábécéskönyv – azoknak különösen is lényeges, hogy megzabolázzák, megfékezzék és börtönbe vessék szívüket, bezárva azt az örök csend cellájába, hogy ne kóborolhasson el, ahogy a bölcs tanácsolja: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet".Hogy ennek a mondásnak a mélységét kellően felfogjuk, figyeljük meg, milyen gondosan vezeti be azt Salamon. Hogyan mutatja be és méltatja előre, hogyan szítja fel a vágyat annak meghallgatására, és hogyan parancsol figyelmet, hogyan elmélkedik róla, és mielőtt kimondaná, int minket: "Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének."  Salamon mindezt azért mondja, hogy aláhúzza azt, amit mint minden emberi tökéletesség foglalatát ír le nekünk: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Ó, micsoda tömör mondás! Ó, milyen hatalmas tanítás! Ó, mindent érő kulcsszó annak, aki felfedezi! Ó, bár mindig a fülünkben csengene! Ó, bár mindig követnénk ezt a tanácsot! A lelki élet lényege, a törvény és próféták tekintélyét megalapozó mondás, Isten tökéletes törvényének összefoglalása!Hallja meg mindenki, akinek füle van,figyeljen erre a mondásra,mely oly mélységes, fennkölt, mindent átfogó,nagy jótéteményekkel teljes, oly alapvető,hogy szívünkbe kellene vésnünk,drágakövekkel kirakva betűit:"Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet."Nincs az az indok, nincs az a pénz, amiért feladnánk ezt a mondást nem érhet fel vele a világ összes filozófusa és bölcs embere, és a világ összes doktorai az összes Könyvükkel, tapasztalatukkal és mindennel együtt, amit valaha mondtak vagy leírtak, nem képesek úgy visszaadni az életet a testnek, mint ahogy ez a néhány szóképes életet adni a léleknek, amire pedig mindenek fölött vágyakoznunk kell. Mindez ne legyen meglepő a számunkra, mert a Szentlélek hozta el ezeket a szavakat az emberi szellemnek, és ő sugalmazta a föld legbölcsebb emberének, hogy azt mintegy belülről, önmagából hallotta, és mint Isten intését adta hírül: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Milyen szerencsés is az, aki meghallja és megőrzi ezt a mennyei kinyilatkoztatást, mert ezzel megkapta az elképzelhető legbiztosabb, legtömörebb, legátfogóbb és leghasznosabb oktatást, és világít, mint fény a sötétben, amíg a hajnal el nem jön, és Krisztus, az élet világossága, föl nem ragyog szívünkben, és immár ő őrzi azt, ő az az élet, mely belőle fakad. A sok tanulságos dolog közül, amit valaha olvastam, hallottam vagy átelmélkedtem, semmi nem hatolt be lényembe ilyen mélyen, semmi nem bilincselt le ennél erősebben, és semmi nem jut eszembe gyakrabban, mint ez az áldott mondás. Még ha meg is volna a tehetségem, hogy dicséretét megénekeljem, világosságát felfogjam, ékesszólását kifejtsem, még akkor se remélhetném, hogy teljes bölcsességét feltárhatom. Amikor a bölcs a fiának nevezi azt, akinek ezt a titkot kinyilvánítja, akkor tanúságot tesz mélységes szeretetéről, és elárulja, hogy ez a legjobb örökség, amit apa a fiára hagyhat, hiszen méltó, hogy egy apa átadja fiának, hogyan válhat jómódúvá. A bölcs ezt azzal tette meg, hogy kinyilatkoztatta ezt a felettébb hasznos mondást, és betöltötte minden apa szent feladatát, hogy fiát részeltesse a bölcsességben. Ezért kéri fiát, hogy hallgasson rá, mintha azt mondaná neki: "Mivel úgy illik, hogy mint apa oktassalak, ezért neked úgy kell hallgatnod, mint engedelmes fiú, lelked fülét alázatosan megnyitva, hogy azokon át befogadhasd ezt a fontos tanítást". (II. fejezet)