Advent 2. hete szerda

Advent 2. hete szerda
Iz 40,25-31 Mt 11,28-30
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket" (Mt 11,28) 

Jézus nyilvános működése idején Zsidóország területén jó szívvel hirdette Isten igéjét. Nem haragról, fenyítésről beszélt, nem Isten ítéletének rettenetes lehetőségeit taglalta beszédeiben. Ő az Isten országát, az igazság és szeretet szellemiségét hirdette. Honfitársai mögött hat évszázad súlyos bűnei és az értük járó kemény szenvedések emlékei álltak élő valóságként. Úgy tűnt, mindenki a megbocsátás és nyugalom világát várja már. Erről beszélt Jeruzsálem pusztulása előtt Jeremiás próféta kortársa, Mikeás próféta: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. .És ő lesz a béke". (Mik 5,1.4) a nagy szenvedések és üldöztetések után tehát jön majd a Messiás, aki mindent meg tud változtatni, amit az emberek elrontanak. Őt magát kell elfogadni a tanításával együtt, akkor vele együtt visszatér a jólét és boldogság is. Jézus egy idő múlva kemény szavakkal mondott ítéletet azokra a városokra, amelyekben a legtöbb csodát művelte. Ítéletének józanító éle volt: csodái nyomán fel kellett volna ismerni benne Isten küldöttét, a Messiást. El kellett volna Őt formálisan ismerni Megváltónak. Akkor általa megnyerték volna békéjét is. Így azonban szenved Korozain és Betszaida, és talán még náluk is jobban bűnhődik Kafarnaum, amit Jézus Názáret után lakóhelyéül választott, mert nem ismerték föl Jézus látogatásának jelentőségét (11,20-24) Ezek után a gőgös és elutasító városok után Jézus kitárta karját a nagyvilág felé és úgy hívogatta magához a szenvedőket: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket" (28) Ekkor nemcsak a környékbelieket hívja felüdülni, nem is csupán a zsidóság sokszorosan kizsigerezett alsóbb néposztályát, hanem az egész világ minden elnyomott népét. Hozzájuk küldi majd apostolait, hogy tanítsák meg őket mindarra, amit Ő tanított, és vezessék el hozzá azokat, akiket mostoha sorsuk fáradttá és tehertől meggyötörtté tett. Mennyire oda kellene figyelnünk az anyagi és szellemi nyomorban vergődő években erre a jézusi hívásra:„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű" (Mt 11,28-30) Különösen mi, magyarok figyeljünk fel Urunk felhívására! Másutt is vannak óriási bajok, de nálunk súlyosabbak, mint Európa többi népéé, mert sem rokonunk, sem ismerősünk nincs senki (Ady Endre) Jézus nekünk még egy kiváló támaszt adott: az Édesanyját, akit nemcsak a kereszt alatt tett anyánkká, hanem állami és keresztény létünk hajnalán küldött Géza fejedelemhez. Megígérte, hogy népünknek állandó támasza lesz. Most rajunk a sor: vissza tudunk-e, vissza akarunk-e térni hozzájuk? A többit, enyhet és boldogulást Ők adják nekünk.

Ferenc pápa imája a Szent Kapu előtt

Ferenc pápa imája a Szent Kapu előtt

Ferenc pápa a szabadtéri főoltártól a Szent Péter bazilika előcsarnokába vonult az asszisztenciával, majd a Szent Kapu elé lépve a következő imádságot mondta:

„Istenünk, te kinyilatkoztatod mindenhatóságodat, legfőképp az irgalom és a megbocsátás által, add meg nekünk megélni a kegyelem esztendejét, mint kedvező időt arra, hogy szeressünk téged és a testvéreket az evangélium örömében. Továbbra is áraszd ránk a Szentlelkedet, hogy bele ne fáradjunk bizalommal arra fordítani a tekintetünket, akit keresztül szúrtak, az emberré lett Fiadra, aki a végtelen irgalmad fénylő arca, nekünk bűnösöknek örök menedék, akik megbocsátásra és békére, szabadító és üdvözítő igazságra szorulunk. Ő a Kapu, amin keresztül Hozzád jövünk, a vigasztalás kimeríthetetlen forrása mindnyájunk számára, szépség, mely nem ismer alkonyt, tökéletes boldogság a vég nélküli életben. Járj közben értünk, Szeplőtelen Szűz, a húsvéti győzelem első és ragyogó gyümölcse, az új ég és új föld fénylő hajnala, földi zarándoklatunk boldog kikötője. Neked, Szent Atyánk, Fiadnak, a Megváltónknak, a vigasztaló Szentléleknek, minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké, Ámen!”

TIBII SZENT PATÁP

Szent Patáp 

atya

Egyiptomban a Nílus partján volt egy Tibi nevű város. Patáp itt született keresztény szülőktől. Ilyen nevelést kapott tőlük. Amikor felnőtt lett, Egyiptom pusztájába ment és ott élt magányos életet. Mivel életének híre miatt sokan keresték fel és dicsérték szent élete miatt, szomorú lett és elköltözött onnan. Konstantinápoly egyik külvárosába ment, és ott a város falánál egy cellába zárkózva élte a hallgatag életét, Istennel beszélgetve. Egy idő után, egy vak ifjú, Istentől vezettetve felkereste celláját, és imádságát kérte, hogy láthassa Isten világát. Patáp imádságára Isten megadta neki a látás kegyelmét. Ezt ő el és sokan jöttek a szerzeteshez, hogy imádságát kérjék. Ő, sok csodát téve, hosszú élet után halt meg cellájában a VII. században. Keresztelő Szent János templomában temették el.

Ferenc pápa: Mária az az ember, akit elsőként megmentett az Atya végtelen irgalmassága

Ferenc pápa december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén az Úrangyala elimádkozásakor a következő szavakkal fordult a hívekhez.

Ma, a Szeplőtelen Szűz ünnepén Máriát szemléljük, akit fogantatásától fogva Isten egyedülálló kiváltságképpen megóvott az eredendő bűntől. Bár a bűn által átjárt világban élt, a bűn nem érintette őt: Mária nővérünk a szenvedésben, de nem nővérünk a rosszban és a bűnben. Sőt, a rossz már legyőzetett benne, még mielőtt megérinthette volna, mert Isten eltöltötte őt kegyelemmel (vö. Lk 1,28). A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy Mária az az ember, akit elsőként megmentett az Atya végtelen irgalmassága, ő annak az üdvösségnek az első gyümölcse, amelyet Isten minden férfinak és nőnek adni akar Krisztusban. Ezért a Szeplőtelen Szűz fenséges ikonjává vált a bűn felett győzedelmeskedő isteni irgalmasságnak. Mi pedig ma, az irgalmasság évének kezdetén szeretnénk bizakodó szeretettel tekinteni erre az ikonra, szeretnénk őt teljes ragyogásában szemlélni, és követni az ő hitét.

Mária szeplőtelen fogantatásában fel kell ismernünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek üdvözítő műve által átformált, új világ hajnalát, az isteni irgalmasság által végbevitt új teremtés hajnalát. Ezért Szűz Mária – akit a bűn sosem fertőzött meg, és aki mindig el van telve Istennel – egy új emberiség anyja, az újjáteremtett világ anyja.

Ennek az ünnepnek a megülése két dolgot jelent. Az első: teljesen befogadni Istent és az ő irgalmas kegyelmét életünkbe. A második: irgalmasságot gyakorlóvá válni az evangélium útján járva. A Szeplőtelen Szűz Mária ünnepe mindannyiunk ünnepévé válik, ha mindennap kimondjuk igenünket, ha le tudjuk győzni önzőségünket és örömtelibbé tesszük testvéreink életét, ha reményt öntünk másokba, ha letörölgetjük a könnyet mások arcáról és örömet viszünk életükbe. Máriához hasonlóan arra kaptunk meghívást, hogy mi is Krisztus-hordozók legyünk, az ő szeretetével szeressünk, és főképp azokra figyeljünk, akik kiváltságosak Jézus szemében. Ő maga mondta meg, kik is ők: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35–36).

A szeplőtelen fogantatás mai ünnepének különleges üzenete van számunkra: arra emlékeztet, hogy életünkben minden ajándék, minden irgalom. A Szent Szűz – aki első az üdvözültek között, az egyház előképe, az Úr szent, szeplőtelen, szeretett jegyese – segítsen, hogy egyre jobban felismerjük az isteni irgalmasságot mint a keresztények ismertetőjegyét. Nincs olyan igazi keresztény, aki ne lenne irgalmas, ahogyan Isten se érthető irgalmassága nélkül. Az evangélium kulcsfogalma, mindent összefoglaló szava: az irgalmasság. Ez Krisztus arcának alapvonása; azé az arcé, amelyet felismerünk életének különböző epizódjaiban: amikor megy, hogy mindenkivel találkozzon, amikor gyógyítja a betegeket, amikor asztalhoz ül a bűnösökkel, és főleg akkor, amikor keresztre feszítve megbocsát; ott látjuk az isteni irgalmasság arcát. Ne féljünk: engedjük, hogy átöleljen minket Isten irgalmassága! Ő vár minket, és mindent megbocsát! Nincs semmi édesebb az ő irgalmasságánál. Engedjük, hogy Isten megsimogasson minket: ő, az Úr annyira jó, és mindent megbocsát!

A Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására az irgalom vegye birtokba szívünket, és alakítsa át egész életünket.

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, különösképpen a családokat, a plébániai csoportokat és a társulatokat. Külön köszöntöm az Olaszországi Actio Catholica tagjait, akik ma megújítják tagságukat: kívánom nektek, hogy gyümölcsözően haladjatok előre a képzés és a szolgálat útján, melyet mindig az imádság vezéreljen.

Ma délután elmegyek a Spanyol Lépcsőhöz, hogy imádkozzam a Szeplőtelen Szűz Mária szobránál. Azután elmegyek a Santa Maria Maggiore-bazilikába. Kérlek titeket, csatlakozzatok hozzám lélekben ezen a zarándokúton, amely gyermeki hódolatom kifejezése Máriának, az irgalmasság anyjának. Őrá bízom az egyházat és az egész emberiséget, de különösképpen is Róma városát.

Ma Benedek pápa is átlépte az irgalmasság kapuját. Küldjük innen üdvözletünket, mindnyájan, Benedek pápának!

Mindnyájatoknak szép ünnepet és gyümölcsökben gazdag szentévet kívánok, Máriának, ami anyánknak vezetésével és közbenjárására. Legyen ez egy irgalommal teli szentév számotokra, és rajtatok keresztül mások számára. Legyetek kedvesek, számomra is kérjétek ezt az Úrtól, mert nagy szükségem van rá! Jó étvágyat kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!

Irgalmasság Éve 10.

Az Irgalmasság Szentévét kihirdető Ferenc pápa, mint mindenki jól tudja, a Jézus Társasága tagja. Ötszáz éve az alapítók között élt Xavéri Szent Ferenc.Úgy érezte,hogy a katolikus Anyaszentegyháznak a távol-keleti népekkel komolyabban kellene foglalkoznia és ennek a gondolatnak lett szószólója. Távol-Keletre utazott és az ott élők misszionáriusa lett. Szent Ignácnak, a jezsuita rend alapítójának írt leveléből idéz a napi zsolozsma olvasmánya: „Bejártuk az új keresztények falvait, azokét, akik néhány éve részesültek a keresztény vallás szentségeiben. Ott portugálok egyáltalán nem laknak, mert az a föld igen terméketlen is, szegény is. A bennszülött keresztényeknek nincsenek papjaik, és nem is tudnak egyebet, mint azt, hogy ők keresztények. Nincs, aki misét mondjon nekik; nincs, aki a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet vagy a Tízparancsolatot tanítaná nekik.Amióta idejöttem, egyáltalán nem pihentem: szorgalmasan körüljártam a falvakat, és megkereszteltem minden gyermeket, aki még nem volt megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan csecsemőt is, akik, mint ahogy mondani szokás, még azt sem tudják, miben különbözik a jobb kezük a baltól. A nagyobbacska gyermekek pedig a zsolozsmát elmondani vagy enni és pihenni sem hagytak, csakhogy valamilyen imádságra tanítsam meg őket. Ekkor kezdtem megsejteni: hogy ilyeneké a mennyek országa. Minthogy ilyen szent követelést kegyetlenség lett volna visszautasítanom, a keresztvetésen kezdtem, azután az Apostoli Hitvallást, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet véstem emlékezetükbe. Megfigyeltem, hogy nagy tehetség van bennük; s ha lenne valaki, aki keresztény tanításra oktatná őket, kétség nélkül igen jó keresztényekké válnának. Ezen vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretném végigrohanni, és válogatás nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: ’Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!’ Bárcsak ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak, hogy számot tudjanak adni Istennek a tudományukról és a rájuk bízott talentumokról. Ez a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy miután elmélkedtek Isten ügyéről,törekedjenek meghallani lelkük mélyén Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket, meg pusztán az emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat. Szívből így kiáltanának: Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem? (ApCsel 9,6 Vulg) Küldj oda, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!” Az irgalmasság etimonja a jezsuita atyáktól: „A mindennapi nyelv, kétségtelenül, egyházi latinság befolyása alatt, az irgalmasságot a részvéttel vagy a megbocsátással azonosítja. Ez az azonosítás igaz, de azzal a veszéllyel jár, hogy elfátyolozza azt a konkrét gazdagságot, amelyet Izrael, tapasztalatai alapján, belesürített ebbe a szóba. Izrael számára ugyanis az irgalmasság két gondolat-áramlat találkozási pontján foglal helyet: egyik a részvét, másik a hűség. Az első héber szó: (rahamim) egyik lénynek a másikhoz való ösztönös ragaszkodását fejezi ki. Ennek az érzelemnek a szemiták szerint az anyaméhben (rehem) (1Kir 3,26), egy apa (Jel 31,20; Zsolt 103,13) vagy testvér (Ter 43,30) belső részeiben (rahamim, ma azt mondanánk, a szívében) van a székhelye. Ez a gyengédség nyomban cselekedetekben tükröződik: részvétben valami tragikus helyzet alkalmával (Zsolt 106,45), vagy a bántalmak megbocsátásában. (Dán 9,9) A másik héber kifejezést (hesed) olyan szóval fordítják görögre,mely szintén„irgalmat” jelent. A görög és héber szövegek magyar fordításai az irgalmasságtól a szeretetig több szót alkalmaznak: gyöngédség, szánakozás, részvét, könyörület.

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
Ter 3,9-15. 20; Ef 1,3-6. 11-12; Lk 1,26-38

„Bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” A Boldogságos Szűz Mária régi háza fölé gyönyörű templomot építettek. Földszintjén ott láthatja az utókor embere azt az egyszerű szobát, ahol a Szűz imádkozott, amikor „bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”. (Lk 1,28) Ez a látogatás nem volt bejelentve sehol senkinek. Nem tolongott ott riporter sem kamerával, sem mikrofonnal. Pedig a világ legszebb köszöntése hangzott el ott ebben a pillanatban, amelyet csak évtizedek múlva jegyzett fel nekünk a harmadik evangélium szerzője, a görög származású fiatal orvos, Szent Lukács. Neki nyilván maga a Boldogságos Szűz mondta el, hogy a világtörténelem legnagyobb eseménye közkinccsé váljék, az Isten titkait a világ végéig ember milliók suttogják csendben, mondják hangosan, énekeljék boldog örömmel: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Mert a király titkát jó elrejteni, az Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni” (Tób 12,11) Igen, az Úr, a láthatatlan, a mindenható Isten van itt veled, Mária! Az Atya, aki öröktől fogva kiválasztott, hogy Édesanyja légy Egyszülött Fiának, a világmindenség ősmintájának szánt testét te fogand és te szüld meg. Itt van különleges jelenlétével a Szentlélek, aki árnyékával fog betakarni és megteremteni méhedben a Fiúisten magzati testét, amely a megváltás csodálatos eszköze lesz. És itt a Fiúisten, aki kér, hogy légy az Édesanyja. Máriát „zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.” (29) „Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél”. (30) Milyen kegyelmeket? Minden embernek Isten tervezi meg alkatát és küldetését. Hozzá teremti Isten a lelket az életcélnak megfelelően. Teremti a személyt, aki az említett erőkkel kell hogy Isten céljait tökéletesen valóra váltsa. Végül a természetes ajándékokhoz adja a természetfölötti ajándékokat, a kegyelmeket. A megszentelő kegyelmet, amellyel Isten magához emeli az embert, gyermekévé fogadja, és a mennyország örökösévé teszi, és a tettre adott kegyelmeket, hogy minden emberi cselekedete az örök boldogságot szolgálja, és itt fejezi ki a Szentírás a mai ünnep titkát: Ádám és Éva a megszentelő kegyelmet elvesztették a bűnükkel, megszűntek Isten gyermekei lenni. Kegyelem-fosztottan pedig utódaik bűn állapotában kaphatták csak meg a lelküket: ez az eredeti bűn állapota. Ettől a minden embert sújtó állapottól óvta meg Máriát Isten Jézusra való tekintetből. Ezt jelenti, hogy Mária édesanyja méhében kegyelem állapotában kapta meg a kegyelmet: szeplőtelenül fogantatott. Ezt ünnepeljük ma. Hazánkban mindig nagy tisztelettel figyeltek ennek a hittitoknak védelmezőire, előbb a ferencesekre, azután a jezsuitákra, majd a Pázmány Péter alapította egyetemre. Mi is tiszteljük meg a vitákat lezáró dogmahirdetés (1854) után immár teljes bizonyossággal Édesanyánk eme nagy kiváltságát önmagáért, Fiáért. Szent Fia értünk is adta neki.

MEZOPOTÁMIAI SZENT ATHENODOR

Szent Athenodor vértanú

A szíriai Mezopotámiából származó fiatal korától szerzetesi életet élt. Hite miatt feljelentették, de a helytartó előtt is bátran megvallotta keresztény hitét. Különféle kínzásokat kellett ezért elszenvednie, de Isten angyalai oltalmazták. Eközben pogányokat térített Jézus hitére. Kardhalálra ítélték, de a hóhér holtan esett össze. A vértanú pedig imádkozva adta vissza lelkét Istennek 304 körül.