A 2018-ban Nobel-békedíjat kapott orvos Ferenc pápánál

Denis Mukwege kongói sebész-nőgyógyász szerdán jelen volt az általános kihallgatáson, amelynek végén találkozott a pápával.

Denis Mukwege 1955-ben született a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Burundiban végezte orvosi tanulmányait, majd Franciaországban szülészet-nőgyógyászatra specializálódott. Hazájába visszatérve 1998-ban Bukavuban megalapította a Panzi-kórházat, amely megerőszakolt nők gondozásával foglalkozik. A jelenség súlyos probléma Kongóban. Eddig több mint 40 ezer fiatal lányt és asszonyt kezelt. A szexuális erőszak okozta fizikai és pszichológiai károk helyrehozása legnagyobb szakértőjének tekintik a világon. Az emberi jogok védelmében folytatott küzdelmének elismeréséért az Európai Parlament 2014-ben Szaharov-díjjal tüntette ki. 2018-ban pedig elnyerte a Nobel-békedíjat.

Kampányol a nők jogainak védelmében

Mukwege doktor kórháza nemcsak orvosi kezeléseket biztosít, hanem segít a nőknek olyan új jártasságok megszerzésében, amelyekkel megélhetésüket tudják biztosítani. A nemi erőszakot követően ugyanis sokukat kirekesztik a közösségekből. A fiatal lányoknak segít visszatérni az iskolába és jogi tanácsadást biztosít nekik, ha jogorvoslatot akarnak nyerni. A nők érdekében felvállalt elkötelezettsége miatt „a nők megsegítőjének” is nevezik. Mukwege doktor intenzív érzékenyítési kampányt is folytat hazájában és külföldön a nők jogainak védelmében, valamint az erőszak felszámolásáért a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Kórháza Dél-Kivuban található, egy szegény és az etnikai konfliktusok miatt bizonytalan régióban. A területen található gazdag bányák ásvány-kitermelésének illegális kereskedelme táplálja ezeket az összetűzéseket. Gyakoriak a fegyveres konfliktusok és a civilek elleni támadások, beleértve a csoportos nemi erőszakot, amelyet háborús fegyverként alkalmaznak a lakosság zsarolására és megtörésére.

Az ENSZ-ben elítélte a régióban kialakult helyzetet és az erőszak felelőseit

Mukwege doktornak 2012-ben el kellett menekülnie Kongóból, mert fegyveresek támadták meg néhány héttel azután, hogy felszólalt az ENSZ-ben és elítélte a régióban kialakult helyzetet, illetve az erőszak felelőseit. Arra kényszerült, hogy családjával Európába meneküljön. Egy évvel később a folyamatos fenyegetések ellenére visszatért a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy folytassa tevékenységét a kórházában.

Meg kell tanítani az embereknek a szeretetet, az Isten képére teremtett ember méltóságát

A pápával való rövid találkozását követően nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak. Elmondta, hogy Ferenc pápa jól ismeri országa problémáit és foglalkozik a hátrányos, a szegény emberekkel. Nagyon fontosnak nevezte a Vatikán által védett alapelveket, mint az emberi méltóság. Nagy értéknek tekinti, hogy a szeretetet, az Isten képére teremtett személy méltóságát megtanítsuk az embereknek. Ezek ugyanis veszendőben vannak, ezért meg kell találni az eszközöket és az együttműködést azokkal, akik hisznek azokban az értékekben, amelyeket Isten adott az embernek.

Húsvét 5. hét péntek

Húsvét 5. hét péntek

Istennel való kapcsolatunkban valamiképpen átélhetünk minden emberi szeretetkapcsolatot. Nem szublimált, légiesített utánzatként, hanem őseredeti valóságként, hiszen Isten minden szeretet forrása, s egyben célja is, ahová minden emberi szeretet tart, mint kis patak az óceán felé. Jézus Krisztus gyermekké lett értünk, hogy karjainkba vehessük, majd testvérként élt közöttünk, nyilvános működése idején Vőlegénynek, az új Izrael Jegyesének nevezte magát, és tanítványait az utolsó vacsora meghitt, ünnepélyes perceiben „fiacskáimnak” szólította, mint egy jóságos atya. Utoljára pedig, mielőtt szenvedni indulna, barátainak nevezi őket és minket is, kései tanítványait, mert a barátság az a szeretetszövetség, amely minden másnál függetlenebb a testtől és a vértől, s minden másnál ragyogóbban a Lélek műve.

Az igazi szülői, gyermeki, testvéri, házastársi és baráti szeretet mind a végtelenre tágul, és a Szentháromság boldog életéből részesít már itt a földön. Személyes kapcsolataink mind-mind egyfajta szentségi jelként utalnak a Krisztussal való kapcsolatunkra, amely ugyanakkor egy ponton túl szétfeszíti az emberi viszonylatok határait. Ezért az ő kiválasztó szeretetére adott válaszunknak is túl kell haladnia az emberi barátság határain, és egy bizonyos mélységben – függetlenül attól, hogy papok, szerzetesek vagy világban élő keresztények vagyunk-e – életünket egészen át kell adnunk neki.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy arra méltatsz bennünket, hogy a barátaid lehetünk. Két ember között vagy közös kezdeményezés alapján bontakozhat ki barátság, vagy pedig úgy, hogy az egyik fél felnő a másikhoz. Te azonban úgy ajánlod fel a barátságodat, hogy mindenestől Te vagy a kezdeményező, Te emelsz fel magadhoz, és nem csupán azt osztod meg velünk, amit Atyádtól hallottál, hanem legbenső életedet is. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy méltóan éljünk ehhez a barátsághoz, befogadva a Szeretetet, aki Téged öröktől fogva összeköt az Atyával.

Boldog Viterbói Krispin

Boldog Viterbói Krispin

hitvalló. 

1750. 

Iskolázott fiú volt, de nem pap, hanem laikus kapucinus fráter lett. A vézna, beteges fiatalember vídáman és bizakodóan élte szegény és kemény életét. Egyesek “Mária apostolának”, mások “Isten fecskéjének” nevezték. Ferences igénytelenségben halt meg. †

Ferenc pápa szentmisével nyitotta meg a Nemzetközi Karitász 21. közgyűlését

Május 23-28-ig tartja 21. közgyűlését Rómában a Caritas Internationalis. Témája: „Egy emberi család, egy közös otthon” – Ferenc pápa Laudato si’ – kezdetű enciklikája nyomán. Csütörtökön délután 5 órakor a Szent Péter-bazilikában pápai szentmisével kezdődött az esemény.

Őrizkedjünk a hatékonyságelvűség kísértésétől. Legyünk alázatosak a másik ember meghallgatásában, fogjunk össze, és tanuljuk meg az önfeláldozás bátorságát. Mindig az embert nézzük, főleg, ha az szegény és rászoruló. Akkor építhetünk szabad és felszabadító egyházat, ha önös érdekeink elé helyezzük a másik szeretetét, ha méricskélés nélkül tudunk adni. Ferenc pápa ezeket a gondolatokat bízta homíliájában a Nemzetközi Karitász tagjaira. Délelőtt a közgyűlés témáját és programját a Caritas Internationalis elnöke, Luis Tagle manilai bíboros, főtitkára, Michel Roy, valamint főigazgatója, María José Alexander ismertették a Szentszék sajtótermében.

A hatékonyság kísértése

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk az egyház történetének első nagy gyűléséről: „Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.” (ApCsel 15,7) Ez egy váratlan helyzet volt, amelyre Jézus nem hagyott világos iránymutatást, szabályt, amivel gyorsan megoldható a dilemma. Vajon miért? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: Íme, a hatékonyság kísértése. Pedig az egyház nem akkor működik jól, ha minden kontrolláltan, rezzenéstelenül halad, menetrend szerint. Az Úr nem így jár el: nem választ küld az égből, hanem a Szentlelket. A Szentlélek pedig nem ad utasítást minden napra, hanem olyan, mint a tűz. Jézus nem azt akarja, hogy az egyház egy tökéletes modell legyen, mely tetszeleg saját szervezettségében és képes megvédeni jó hírét. Jézus nem így élt, hanem úton volt, nem félt az élet viharaitól. Az evangélium a mi életprogramunk. Arra tanít, hogy a problémákhoz ne kész recepttel nyúljunk, és hogy a hit nem egy menetrend, hanem egy út, amin együtt kell járnunk bizalommal.

A lemondás szépsége

Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszéléséből három fő mozzanatot emelt ki a pápa a zarándokoló egyház számára: a meghallgatás alázatát, az együttlét karizmáját és a lemondás bátorságát. Ez utóbbit, vagyis a lemondás szépségét újra fel kell fedeznünk. Az első keresztények bátran vállalták, hogy az Úr hirdetését mindenek elé helyezik. Isten megtisztít minket, a valódi hit által szabadok leszünk. Az egyháznak nem vállalati kompromisszumokat kell kötnie, hanem evangéliumi lendülettel mennie előre. A megújulás legyen valódi, ne csak máz, amivel fiatalabbnak akarunk látszani. Az Úr a szív megtérését kéri tőlünk, ami a lemondáson át vezet. Ki kell lépnünk önmagunkból, ez az alapvető reform – állapította meg a pápa.

A meghallgatás alázata

Az első keresztényeket a meghallgatás alázata juttatta el a lemondás bátorságához – fűzte tovább gondolatait a pápa. Nem önmagukkal foglalkoztak, hanem hagyták beszélni a többieket, és készek voltak változtatni saját meggyőződésükön. Akkor tudjuk meghallgatni igazán a másikat, ha hagyjuk, hogy hangja megérintse bensőnket. Amikor a másik iránti érdeklődés erősödik, akkor kevésbé foglalkozunk önmagunkkal. Nem a saját elképzelésünket erőltetjük rá, nem akarjuk minden áron meggyőzni, hanem meghallgatjuk őt. Nem mi vagyunk a középpontban, az alázatos szolgálat útját választjuk, amin Jézus járt. A szeretetnek ezen az útján a Lélek irányít minket. Figyeljünk oda különösen a kicsinyekre és a legutolsókra. Senkit ne nézzünk le. Vegyük észre az embert, nézzünk a szemébe, keressük tekintetében Istent – buzdított a pápa.

Az együttlét karizmája

A meghallgatás alázatától a lemondás bátorságáig minden az együttlét karizmáján át vezet. A korai egyház első vitájában az egység mindig győz a különbségek fölött. Senki nem saját szempontjait és stratégiáit helyezte előtérbe, hanem az együttlét érzését Jézus egyházában, Péter körül szeretetbe, ami nem egyformaságot, hanem közösséget jelent. Egyikük sem tudott mindent, nem rendelkezett az összes karizmával, hanem az együttlét karizmája volt a fontos. Mi volt az első keresztények titka? Az Úrban való szeretet ereje. Az ördög hangja megosztást szít, a Jó Pásztor pedig egybegyűjti nyáját. A közösség pedig Isten szavára épül és megmarad az ő szeretetében.

Az eucharisztia és a szegények

„Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9) – ezt kéri Jézus az evangéliumban. Hogy lehetséges ez? Úgy, ha közel maradunk hozzá a megtört kenyérben. A tabernákulum előtt és az élő tabernákulumok, a szegények előtt. Az eucharisztia és a szegények segítenek ahhoz, hogy megmaradjunk a szeretetben és átvegyük a megtört kenyér mentalitását. Jézus maga mondja ugyanott: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” És hogyan szerette Jézust az Atya? Úgy, hogy mindent odaadott neki, semmit nem tartott meg magának. Mi se vonakodjunk tehát odaadni mindenünket, követve Istent, hogy szabad és szabadító egyház legyünk. Jézus azt kéri, hogy maradjunk meg őbenne, nem azt, hogy maradjunk meg az ötleteinknél. Azt kéri, hogy ne akarjunk mindent kontrollálni és irányítani, hogy bízzunk egymásban és adjuk oda magunkat a másiknak. Kérjük az Urat, hogy szabadítson meg a hatékonyság, a világiasság, az öndicséret kísértésétől! Adja meg nekünk a kegyelmet, hogy Isten szavának útját válasszuk: az alázat, a közösség és a lemondás útját – zárta homíliáját Ferenc pápa a Caritas Internationalis közgyűlésének nyitó szentmiséjén.

Húsvét 5. hét csütörtök

Húsvét 5. hét csütörtök

A Tízparancs, a tíz isteni szó ma is érvényben van, hogy segítsen teljesíteni a szeretet egyetlen parancsát az élet különböző területein, illetve elgördíteni az akadályt a szeretet megvalósulásának útjából. A második kőtáblán szereplő isteni szavak megjelölik azokat a cselekedeteket, amelyek totálisan ellenkeznek a szeretettel, függetlenül érzéseinktől, egyéni elfogultságainktól.

Mert a szeretet nem érzés, érzelmi felindulás, múló vágy, hanem Isten élete bennünk. Szeretetünk félrecsúszott és önmagunkba visszahulló próbálkozásai annak az ősi vágynak maradványai, melyet maga Isten ültetett belénk, de amely – az ősbűn miatt – elszakadva a forrástól megromlott és elkorcsosult. Ezért Isten megkönyörülvén a bukott emberiségen kinyilatkoztatta létünk legmélyebb törvényét tíz szavával, hogy az elhomályosult értelme, rosszra hajló akarata miatt tévelygő embert visszavezesse arra az útra, amelyen járva eltalálhat vágyai beteljesítőjéhez, az élő Istenhez. A szeretet egyetlen parancsa tehát nem állítható szembe a parancsokkal, amelyeket Isten adott, hiszen ezek éppen a szeretetben teljesednek be. Megmaradni Jézus szeretetében annyit tesz, hogy Isten parancsainak egyre tökéletesebb és bensőségesebb teljesítése által folytonosan növekszünk a szeretetben.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy nemcsak utat és nemcsak példát mutattál nekünk a tiszta, ingyenes, önfeláldozó szeretetre, hanem saját szeretetedet ajándékoztad nekünk a Szentlélekben. Így többé nem vagyunk saját tisztátalan szeretetünkre hagyatva, hanem azzal a szeretettel szerethetünk, aki az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy megmaradjunk a Te szeretetedben, egyre mélyebb egységre jutva Veled, aki a szeretet forrása és végső célja vagy.