A 2018-ban Nobel-békedíjat kapott orvos Ferenc pápánál
Denis Mukwege kongói sebész-nőgyógyász szerdán jelen volt az
általános kihallgatáson, amelynek végén találkozott a pápával.
Denis
Mukwege 1955-ben született a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Burundiban
végezte orvosi tanulmányait, majd Franciaországban szülészet-nőgyógyászatra
specializálódott. Hazájába visszatérve 1998-ban Bukavuban megalapította a
Panzi-kórházat, amely megerőszakolt nők gondozásával foglalkozik. A jelenség
súlyos probléma Kongóban. Eddig több mint 40 ezer fiatal lányt és asszonyt
kezelt. A szexuális erőszak okozta fizikai és pszichológiai károk helyrehozása
legnagyobb szakértőjének tekintik a világon. Az emberi jogok védelmében
folytatott küzdelmének elismeréséért az Európai Parlament 2014-ben
Szaharov-díjjal tüntette ki. 2018-ban pedig elnyerte a Nobel-békedíjat.
Kampányol a nők jogainak védelmében
Mukwege
doktor kórháza nemcsak orvosi kezeléseket biztosít, hanem segít a nőknek olyan
új jártasságok megszerzésében, amelyekkel megélhetésüket tudják biztosítani. A
nemi erőszakot követően ugyanis sokukat kirekesztik a közösségekből. A fiatal
lányoknak segít visszatérni az iskolába és jogi tanácsadást biztosít nekik, ha
jogorvoslatot akarnak nyerni. A nők érdekében felvállalt elkötelezettsége miatt
„a nők megsegítőjének” is nevezik. Mukwege doktor intenzív érzékenyítési
kampányt is folytat hazájában és külföldön a nők jogainak védelmében, valamint
az erőszak felszámolásáért a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Kórháza
Dél-Kivuban található, egy szegény és az etnikai konfliktusok miatt bizonytalan
régióban. A területen található gazdag bányák ásvány-kitermelésének illegális
kereskedelme táplálja ezeket az összetűzéseket. Gyakoriak a fegyveres
konfliktusok és a civilek elleni támadások, beleértve a csoportos nemi
erőszakot, amelyet háborús fegyverként alkalmaznak a lakosság zsarolására és
megtörésére.
Az ENSZ-ben elítélte a régióban kialakult helyzetet és az erőszak felelőseit
Mukwege
doktornak 2012-ben el kellett menekülnie Kongóból, mert fegyveresek támadták
meg néhány héttel azután, hogy felszólalt az ENSZ-ben és elítélte a régióban
kialakult helyzetet, illetve az erőszak felelőseit. Arra kényszerült, hogy
családjával Európába meneküljön. Egy évvel később a folyamatos fenyegetések
ellenére visszatért a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy folytassa
tevékenységét a kórházában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése