Húsvét 5. hét kedd
Nem
szabad lekicsinyelni azt a fajta békességet sem, melyet a világ ad, ha abból
rend és nyugalom fakad. Hiszen mindenütt, ahol felülemelkednek az egyéni
indulatokon és sérelmeken, ahol – még ha önérdekből is – leteszik a fegyvert és
tárgyalni kezdenek a megegyezésre törekedve, megtörik a sátán hatalmát. De
tudnunk kell, hogy ez a fajta béke mindig törékeny és ingatag, mivel csak
külsődleges, és ki van szolgáltatva a világ törvényének, melyet a hármas
kívánság ural. Van azután belső béke is: a filozófusok békéje, a sztoikus
nyugalom, szenvedélymentesség, s van a kényelmességből, olykor megalkuvásból
fakadó „pax vegetativa”, mely azokra jellemző, akik inkább minden konfliktust
elkerülnek, csak hogy békén hagyják őket.
Az
Úr Jézus békessége egyikhez sem hasonlít, mert ez a béke nem külső vagy belső
erők egyensúlya, nem is valaminek a hiánya, hanem éppenséggel valakinek a jelenléte:
a Szentlélek bennünk lakása. Amikor a feltámadott Jézus azt mondja az
apostoloknak: „Békesség nektek!”, azzal nem csupán köszönti őket, nem is csak
békét kíván nekik, hanem mindjárt közli is velük békességét, ezért hozzáteszi:
„Vegyétek a Szentlelket!” S ezzel az isteni létezés forrását nyitja meg bennük,
amely az örökkévaló Isten mélységéből hozza fel az élet vizét, és ezzel
árasztja el benső világukat. Ez az a békesség, amely megőriz a nyugtalanságtól
és a félelemtől, mint Szent Pál apostolt. Krisztus békessége megannyi
rosszindulat, üldözés, szerencsétlenség közepette is erőt adott neki, hogy
tovább folytassa az evangélium hirdetését.
Urunk Jézus, töltsd el szívünket a Te
békességeddel, melyet a világ nem adhat meg nekünk. Add, hogy ez a belülről
fakadó békességfolyam gátat törve áradjon el bennünk minden feloldozásban és
minden szentáldozásban, és másokra is kiáradva békességet szerezzen a békétlen
világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése