Húsvét 5. hét csütörtök
A
Tízparancs, a tíz isteni szó ma is érvényben van, hogy segítsen teljesíteni a
szeretet egyetlen parancsát az élet különböző területein, illetve elgördíteni
az akadályt a szeretet megvalósulásának útjából. A második kőtáblán szereplő
isteni szavak megjelölik azokat a cselekedeteket, amelyek totálisan ellenkeznek
a szeretettel, függetlenül érzéseinktől, egyéni elfogultságainktól.
Mert
a szeretet nem érzés, érzelmi felindulás, múló vágy, hanem Isten élete bennünk.
Szeretetünk félrecsúszott és önmagunkba visszahulló próbálkozásai annak az ősi
vágynak maradványai, melyet maga Isten ültetett belénk, de amely – az ősbűn
miatt – elszakadva a forrástól megromlott és elkorcsosult. Ezért Isten
megkönyörülvén a bukott emberiségen kinyilatkoztatta létünk legmélyebb
törvényét tíz szavával, hogy az elhomályosult értelme, rosszra hajló akarata
miatt tévelygő embert visszavezesse arra az útra, amelyen járva eltalálhat
vágyai beteljesítőjéhez, az élő Istenhez. A szeretet egyetlen parancsa tehát
nem állítható szembe a parancsokkal, amelyeket Isten adott, hiszen ezek éppen a
szeretetben teljesednek be. Megmaradni Jézus szeretetében annyit tesz, hogy
Isten parancsainak egyre tökéletesebb és bensőségesebb teljesítése által
folytonosan növekszünk a szeretetben.
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy nemcsak utat
és nemcsak példát mutattál nekünk a tiszta, ingyenes, önfeláldozó szeretetre,
hanem saját szeretetedet ajándékoztad nekünk a Szentlélekben. Így többé nem
vagyunk saját tisztátalan szeretetünkre hagyatva, hanem azzal a szeretettel
szerethetünk, aki az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete. Add, kérünk,
kegyelmedet, hogy megmaradjunk a Te szeretetedben, egyre mélyebb egységre jutva
Veled, aki a szeretet forrása és végső célja vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése