Ferenc pápa az Igen az életre kongresszushoz: Óvjátok a törékeny életet!

A Világiak, a Család és az Élet kongregációja szervezésében a „Yes to life! Igen az életre! Vegyétek gondjaitokba az élet drága adományát a törékenységében” címmel tartott kongresszus 300 résztvevőjét fogadta Ferenc pápa szombaton a Kelemen-teremben. A kongresszus a rendellenességet mutató magzatok fogadásának etikai és orvosi-ellátási feladatainak katolikus értelmezéséről tanácskozott. A Szentatya hozzájuk intézett beszédében az élet adomány jellegéről szólt, amit minden körülmények között kötelességünk elfogadni, szeretni és gondozni.

Minden gyermek az anyaméhben egy ajándék, mely megváltoztatja a család sorsát

Ferenc pápa elutasítja azt a szemléletet, amelynek jegyében emberi lény összeférhetetlen az élettel a kora, az egészségi állapota vagy egyéb életminősége miatt. Minden gyermek az anyaméhben egy ajándék, mely megváltoztatja a család sorsát, éppen ezért kötelességünk elfogadni, szeretni és gondozni őt. Amikor az anya észleli, hogy gyermeket fogant, azonnal mélységes titok érzése mozdul meg benne. Ez a gyermek jelenléte, mely teljesen átjárja őt és kettejük között azonnal intenzív párbeszéd indul. Ez a kezdettől fogva élő mély és valóságos kapcsolat anya és gyermeke között folyamatosan mélyül. A magzat egyre erőteljesebb jeleket küld önmagáról, ami által az anya léte egyre jobban feléje fordul.

A sérült magzat az anya méhében valójában egy kicsi beteg

Második nagy gondolategységében Ferenc pápa a születés előtti diagnózis modern technikai lehetőségeire utalt, mely már az első hetekben kimutatja a fejlődési rendellenséget és a kóros elváltozást. A betegség gyanúja, főként annak a bizonyossága megváltoztatja a szülők, döntően az anya életét és reménytelenségbe sodor. A magány, a tehetetlenség érzése, a félelem a gyermek és a család szenvedésétől, mint egy csendes sikoly segítségért kiált a betegség sötétségében, amit senki nem tudott előre megmondani. Jóllehet a betegség viselése szubjektív, az orvoslás mégis jól tudja, hogy a sérült magzat az anya méhében valójában egy kicsi beteg. Közülük sokukat lehet hatékony terápiával kezelni, ám a diagnózis és a gyógyítás közötti eltérés évek óta egyik oka az abortusz választásának. A pápa ezzel szemben utalt azokra a meglepő eredményekre, melyet a mai klinikai gyógyítás biztosít számos esetben.

Az orvosi hivatás misszió, hivatás az életre és az életért

Ennek a lehetőségét és ismeretét mindenki számára biztosítani kell, ugyanakkor az orvosok a gyógyítás kötelező célkitűzésén túl lássák azt is, hogy az emberi élet szent és az orvosi gyakorlatnak az utolsó pillanatig védelmezni kell azt. Az orvosi hivatás misszió, hivatás az életre és az életért, mert az adomány a család számára.  A gyógyítás egyik jelentős szempontja, hogy felelős személyes kapcsolatban áll a beteg gyermekkel, egy átfogó ellátás keretében. Mindez főként akkor válik sajátos módon is szükségessé, amikor a kicsi betegekre a tudomány jelenlegi ismeretei alapján halál vár akár közvetlenül a születés után, vagy nem sokkal utána.

A gyermek mindörökké a szülőké marad, akit még továbbra is szerethetnek

Ezekben az esetekben könnyen tűnhet a gondoskodás felesleges erőfeszítésnek, ami utólagos szenvedést okoz a szülőknek. Ám a figyelmes tekintet képes felfogni ennek az erőfeszítésnek igazi jelentőségét – hangsúlyozta a pápa –, amennyiben a család betölti a szeretetét. Az ilyen „halálra szánt” súlyos beteg gyerekek orvosi ellátása ugyanis segíti a szülőket a halál után a gyász feldolgozásában és hogy abban ne csak veszteséget lássanak, hanem egy közösen megtett út állomását. Az a gyermek ugyanis mindörökké az övék marad, akit még továbbra is szerethetnek.

Az emberi élet szent és sérthetetlen beteg gyermekek esetében is

Sajnos a mai uralkodó kultúra nem támogatja ezt a megközelítést. Társadalmi szinten félelem és ellenségesség veszi körül a súlyos fogyatékosságot, mely így gyakran abortuszhoz vezet, mégpedig a „megelőzés” gondolata jegyében. Ám az egyház tanítása ezen a ponton világos – szögezte le a pápa: Az emberi élet szent és sérthetetlen és a születés előtti rendellenségek diagnózisának a használatáról az élet elvetésére minden erővel le kell beszélni az anyákat, mert ez nem más, mint egy embertelen fajnemesítő, eugenetikus gondolkodás kifejeződése, mely kiveszi a családok felelősségéből annak a lehetőségét, hogy elfogadják és szeressék a leggyengébb gyermekeiket.

Az abortusz soha nem válasz az anyák és a család kérdéseire

Az abortusz soha nem válasz az anyák és a család kérdéseire. Inkább a félelem és a magány szava, mely elbizonytalanítja a szülőket. Állítása igazolására Ferenc pápa elmesélt egy történetet, amit még egy „másik egyházmegyéjében” ismert meg. Egy tizenöt éves Down-kóros lány állapotos lett és a szülei elmentek egy bíróhoz, hogy engedélyt szerezzenek az abortuszhoz. A bíró azonban mindenképpen beszélni akart a lány-anyával. De hiszen beteg és nem érti az egészet!” – vetették ellene a szülők. A bíró azonban nem tágított és végül elvitték hozzá a lányt. „Mi történt veled?” – kérdezte a bíró. „Beteg vagyok – válaszolta. Azt mondták nekem, hogy egy állat lakik bennem, mely megeszi a gyomromat és ezért van szükség az operációra”. „Nem! – mondta neki a bíró –, nem egy féreg rágja a gyomrodat, hanem egy kisgyerek van benne”. „Egy kisgyerek! Óh, az szép!” – kiáltotta a lány-anya. A bíró ezek után nem engedélyezte az abortuszt, mert az anya akarta a gyermeket. Aztán megszülte, évek múltak el, felnőtt és ügyvéd lett. Minthogy elmesélték neki születése történetét, ő minden évben elhívta a születésnapjára az ügyvédet, hogy megköszönje neki az életét. A bíró meghalt azóta és az ügyvédasszony az igazságszolgáltatást gyakorolja. Az abortusz tehát soha nem válasz az anyák és a család problémáira.

A szeretet-hálózat tereit kell megteremteni

A nehézség minden szinten tagadhatatlan – vallotta a pápa –, de éppen ezért kell minél jobban támogatni azokat, akik az összes probléma ellenére elfogadják a beteg életet. Ehhez pedig a szeretet-hálózat tereit kell megteremteni – zárta beszédét Ferenc pápa a Világiak, a Család és az Élet kongregációja szervezésében tartott életvédő kongresszus 300 résztvevőjéhez.